Samuel Beckett and the Terror of Literature
A terror nyelvének és jelenségének újszerű koncepciója révén a Beckett és Blanchot közötti kapcsolat fenntartható összehasonlító olvasatát nyújtja
A Samuel Beckett és az irodalom terrorja a terror relevanciájával foglalkozik Beckett 1945 utáni főbb prózai műveinek elbeszélői hangjai által megélt erőszak, szenvedés és fájdalom megértéséhez: The Unnamable, Texts for Nothing, How It Is, Company, Ill Seen Ill Said és Worstward Ho. A Maurice Blanchot elméleti munkásságával folytatott folyamatos párbeszéd révén szisztematikus vallatást végez arról, hogy mi történik az irodalom terében, amikor az írás, és mindenekelőtt Becketté, találkozik a terror nyelvével, ezáltal új - etikai, ontológiai és politikai - jelentést adva annak, ami Beckett szövegeiben megszólal.
Főbb jellemzők.
⬤ A terror nyelvén keresztül újszerű fogalmi keretet fogalmaz meg Beckett 1945 utáni fő prózai műveinek olvasásához, miközben a kortárs kritikai elmélet diskurzusának olyan kulcsgondolkodóival is kapcsolatba kerül, mint Maurice Blanchot, Emmanuel Levinas és Alain Badiou.
⬤ Először nyújt alapos megfogalmazást a terror jelentőségéről Blanchot-nak nemcsak az irodalom mint irodalom értelmezésében, hanem a modernitás irodalomtörténetében is, amelyet Blanchot kifejezetten nyomon követ Sade márkitól Samuel Beckettig.
⬤ Az irodalomtudomány (és különösen a Beckett- és Blanchot-tanulmányok) sajátos és időszerű hangot ad a tudományos kutatások valóságos "terroriparában", amely a huszonegyedik században a terror elleni háború politikatörténeti hátterében burjánzott el.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)