Sapientia Astrologica: Astrology, Magic and Natural Knowledge, Ca. 1250-1800: I. Medieval Structures (1250-1500): Conceptual, Institutional, Socio-Pol
Ez a könyv az asztrológia változó szemléletét vizsgálja a középkortól a kora újkorig. Olyan keretet mutat be, amely lehetővé teszi mind az asztrológia korábbi központi szerepének, mind pedig a legitim tudásból és gyakorlatból való későbbi kivonulásának megértését.
A tárgyalás rekonstruálja az asztrológia változó szerepét a nyugati tudományban, teológiában és kultúrában 1250 és 1500 között. A szerző megvizsgálja a hogyan és a miértet is. A források széles körét elemzi és integrálja.
Ez az elemzés azt mutatja, hogy az asztrológia története - különösen az asztrológia hosszadalmas kritikájának és végső soron a legitim tudás és gyakorlat köréből való eltávolításának története - döntő fontosságú a premodern arisztotelészi-ptolemaioszi természetfilozófiától a modern newtoni tudományig tartó átmenet teljes megértéséhez. A szerző szerint ez az eltávolítás nem volt sem nyilvánvaló, sem problémamentes.
Az asztrológia nem valamiféle mágikus, ködös hiedelemhalmaz volt. Az asztrológia sokkal inkább egy olyan gazdag matematikai rendszerként jelent meg a 13. században, amely a csillagászat és a természetfilozófia integrálását szolgálta, ami pontosan a 17.
századi "Új Tudomány" célja volt. Mint ilyen, alapvetően fontos történelmi kérdéssé válik annak meghatározása, hogy miért utasították el ezt az ígéretes asztrológiai szintézist egy egészen más matematikai természetfilozófia javára - méghozzá egy olyan természetfilozófia javára, amelynek kauzális szerkezete nagyon is különbözik Arisztotelészétől.