Sas a Nap ellen: Az amerikai háború Japánnal

Olvasói vélemények

Ronald Spector „Sas a Nap ellen: The American War With Japan” című könyvét a második világháború csendes-óceáni hadszíntérének átfogó és jól kutatott történelmeként emelik ki, amely betekintést nyújt mind az amerikai, mind a japán nézőpontokba. Az olvasók nagyra értékelték a katonai stratégia, a politika és a kulcsfigurák részletes vizsgálatát. Néhányan azonban rámutattak a zavaros formázással, a térképek hiányával és az amerikai vezetéssel, különösen MacArthur tábornokkal szembeni elfogultsággal kapcsolatos problémákra. Összességében, bár a könyvet dicsérik mélysége és elbeszélő stílusa miatt, az olvashatósággal és a szerkesztéssel kapcsolatos aggályok is felmerültek.

⬤ A csendes-óceáni háború átfogó lefedettsége.
⬤ Jól kutatott, a csaták és stratégiák részletes bemutatásával.
⬤ Kiegyensúlyozottan mutatja be mind a japán, mind a szövetségesek nézőpontját.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely úgy olvasható, mint egy regény.
⬤ Új meglátásokat és elgondolkodtató gondolatokat mutat be a háborúról.

⬤ Zavaros formázás és szerkezet az időrendben és a témakörökben.
⬤ A csaták földrajzát szemléltető térképek hiánya.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a szerző elfogult, különösen MacArthur tábornok ellen.
⬤ Szerkesztési problémák, beleértve a gépelési és ténybeli hibákat.
⬤ Időnként fárasztó olvasni az informatív tartalom ellenére.

(115 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Eagle Against the Sun: The American War with Japan

Könyv tartalma:

"A csendes-óceáni háború messze legjobb könyve" (The New York Times Book Review), a csendes-óceáni második világháború klasszikus, egykötetes története a feloldott titkosszolgálati akták, brit, amerikai és japán levéltári anyagok, valamint katonai visszaemlékezések alapján a konfliktus lenyűgöző és teljes története. Ez a "kiválóan olvasmányos, éleslátó, lebilincselő" (Washington Post Book World) hozzájárulás a második világháború történetéhez a kifogástalan kutatást és a magával ragadó részleteket ötvözi, és provokatív értelmezéseket kínál erről a brutális, negyvennégy hónapig tartó küzdelemről.

A szerző és történész Ronald H. Spector újraértékeli az amerikai és a japán stratégiát, és rámutat, hogy MacArthur és Nimitz kettős előrenyomulása a Csendes-óceánon át inkább pragmatikus megoldás volt a hadsereg és a haditengerészet előtt álló bürokratikus, doktrinális és PR-problémákra, mintsem stratégiai számítás. Azzal is érvel, hogy Japán nem a Midway hadjáratban követte el végzetes hibáját, hanem abban, hogy a vereséget követően feladta támadó stratégiáját, és hagyta magát belerángatni a kimerítő háborúba.

Spector ügyesen vezet minket a Washingtonban, Londonban és Tokióban tartott szigorúan titkos stratégiai megbeszélésekről a távoli tengerpartokra és a távoli ázsiai dzsungelbe, ahol harcban megfáradt katonákkal találkozhatunk. Kiderül, hogy az Egyesült Államoknak már hónapokkal Pearl Harbor előtt titkos tervei voltak a Japán elleni korlátlan tengeralattjáró-háborúra, és kiderül, hogy MacArthur és parancsnokai figyelmen kívül hagyták a japán üzenetek fontos lehallgatását, amelyek több ezer ember életét menthették volna meg Pápua és Leyte szigetén.

Spector mindvégig azt állítja, hogy a csendes-óceáni háborúban az amerikai döntéseket gyakrabban alakították a britek és az amerikaiak, valamint a hadsereg és a haditengerészet közötti küzdelmek, mint a stratégiai megfontolások. Spector élénken eleveníti fel a nagy csatákat, a kevéssé ismert hadjáratokat és a minden idők leghalálosabb légitámadásához vezető ismeretlen eseményeket, új dimenzióval bővítve a csendes-óceáni amerikai háború, valamint a háború kimenetelét meghatározó emberek és erők megértését.