Értékelés:
A „Saying Grace” kritikáiban az írás és a karakterek fejlődése iránti csodálat, valamint a könyv utolsó részében a cselekmény megoldásával és koherenciájával kapcsolatos kritikák keverednek. Bár sok olvasó mélyen kötődött a szereplőkhöz és a kihívásokhoz, amelyekkel egy magániskolai környezetben szembesültek, megjegyezték, hogy a befejezést hirtelennek vagy megoldatlannak érezték, és egyes történetszálak lógva maradtak. Néhány kritikus úgy érezte, hogy az elbeszélés gyenge vagy túlságosan lehangoló volt.
Előnyök:⬤ A karakterek jól kidolgozottak és átélhetőek; az olvasók úgy érezték, hogy kötődnek az életükhöz.
⬤ A szerző írói stílusa magával ragadó és részletes, hozzájárulva a magániskolai környezet szemléletes ábrázolásához.
⬤ A könyv az oktatás és a magánélet reális problémáit dolgozza fel, ami a környezetet ismerők számára is vonzó.
⬤ Az érzelmek széles skáláját idézi fel, beleértve a humort, a szomorúságot és a csalódottságot, és a történet nagy részében magával ragadja az olvasót.
⬤ A befejezés hirtelen, és sok történetszálat megoldatlanul hagy, ami elégedetlenséget okoz az olvasók körében.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy az utolsó részben az elbeszélés drámai módon áthelyezi a fókuszt, így úgy érezték, mintha két különböző történet lenne.
⬤ Néhány kritika nagy vonalakban felvázolt karaktereket és kidolgozatlan történetszálakat említett, ami zavart okozott.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv érzelmileg kimerítő vagy végül lehangoló.
(14 olvasói vélemény alapján)
Rue Shaw-nak mindene megvan - egy szeretett gyermek, egy szilárd házasság és egy munka, amit szeret. A Saying Grace Rue életének közepén játszódik, amikor a lánya elhagyja az otthont, a szülei csődöt mondanak, a férje nyugtalan, és az általa felépített iskolát a mindannyiunkat érintő társadalmi változások sodorják. A vicces, részletgazdag és végül lenyűgöző regény egy veszélyben lévő, összetartó közösség és egy bájos nő portréját mutatja be, akinek legemberibb emberi hibája az, hogy azt szeretné, ha minden maradna a régiben.
A Saying Grace az emberi boldogság törékenységéről és a meggyőződések erejéről szól, arról, hogy párként meg kell tartani a hitet, akár biztonságban tart, akár nem. Beth Gutcheonnak tehetsége van ahhoz, hogy mikrovilágot teremtsen, és megragadja a kegyelmet a mindennapi élet ritmusában.
--Boston Globe.
