Olvasói vélemények
Összegzés:Julia Peterkin „Scarlet Sister Mary” című könyve vegyes kritikákat kapott. Sok olvasó értékeli a lebilincselő történetvezetést, a gazdag jellemfejlődést, valamint a déli élet és a fekete közösség ábrázolását. Hatékonyan érzékelteti a gullah dialektust és a szerelem, a szenvedés és a kulturális identitás témáit. Egyes kritikák azonban a hirtelen befejezésre, az egyes kiadásokban hiányzó fejezetekre, valamint az érzelmi mélység és a történelmi pontosság vélt hiányára összpontosítanak. Összességében, bár az írást dicsérik, az elbeszélés polarizálhat.
Előnyök:⬤ Jól megírt és lebilincselő
⬤ könnyen olvasható
⬤ gazdag jellemfejlődés
⬤ a déli élet és a fekete közösség hiteles ábrázolása
⬤ érdekes témák a szerelemről, a kultúráról és az identitásról
⬤ hatásosan ragadja meg a gullah dialektust
⬤ emlékezetes párbeszédek.
Hátrányok:⬤ Hirtelen befejezés
⬤ egyes kiadásokból hiányoznak fejezetek
⬤ egyes olvasók érzelmileg laposnak vagy mélység nélkülinek találták
⬤ kritikák a történelmi pontossággal és a szereplők ábrázolásával kapcsolatban
⬤ megosztó fogadtatás, vegyes vélemények az irodalmi értékéről.
(23 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A Skarlátvörös Mária nővér egy 1928-ban megjelent regény Julia Peterkintől. A regény 1929-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. A könyvet a dél-karolinai Gaffney közkönyvtárában obszcénnek nevezték és betiltották. A Gaffney Ledger újság azonban sorozatban közölte a teljes könyvet.
A Scarlet Sister Mary a dél-karolinai Low Country gullah népe körében játszódik. A dátumot nem állapították meg, de úgy tűnik, hogy a 20. század eleje körül keletkezhetett. A címszereplő Mary egy elhagyatott ültetvényen árván maradt, akit Maum Hannah néni és annak nyomorék fia, Budda Ben nevelt fel. Mary „skarlátvörös nővérként” való jellemzése tükrözi a regény alapvető konfliktusát, mivel Mary aközött a vágya között őrlődik, hogy jó állású tagja legyen az egyháznak, és a vágya között, hogy bűnös és élvezetes életet éljen.
Julia novellákat kezdett írni, amelyeket az ültetvény mindennapi élete és vezetése ihletett. Robeson (1995) merésznek és kegyesnek is nevezte. Peterkin rendkívül magabiztos leveleket küldött olyan embereknek, akiket nem ismert, és akikkel soha nem is találkozott. Írt például Carl Sandburg és H. L. Mencken íróknak, és mellékelt írásmintákat a dél-karolinai partvidék gullah kultúrájáról. Főként az ültetvényen élve meghívta Sandburgot, Menckent és más prominens személyiségeket az ültetvényre. Sandburg, aki egynapi utazásra az észak-karolinai Flat Rockban élt, meglátogatta. Bár Mencken nem látogatott el, Peterkin korai karrierje során ő lett Peterkin irodalmi ügynöke, ami meggyőző leveleinek lehetséges bizonyítéka. Végül Mencken vezette el Alfred Knopfhoz, aki 1924-ben kiadta első könyvét, a Zöld csütörtököt.
Számos későbbi regénye mellett pályafutása során novellái is megjelentek magazinokban és újságokban. Peterkin azon kevés fehér szerzők közé tartozott, akik az afroamerikai tapasztalatokra specializálódtak.
