Értékelés:
A könyv Arnold Schönberg zeneszerző életét és munkásságát értékeli, ugyanakkor kritika éri a zenéjét érintő mélység hiánya miatt. Noha egyes kritikusok értékelik a Schönbergről alkotott kiegyensúlyozott kép kialakítására tett kísérletet, sok elemzést felületesnek vagy lenézőnek találnak, és nem foglalkoznak komolyan magával a zenével. Azok az olvasók, akik Schönberg zenéhez való hozzájárulásának alapos megértését keresik, frusztrálónak és haszontalannak találhatják a könyvet.
Előnyök:Néhány kritikus elismerően nyilatkozik a könyvről, amiért megpróbál kiegyensúlyozott és igazságos értékelést nyújtani Schönbergről. Érdekes kérdéseket vet fel Schönberg személyiségével és a zenére gyakorolt hatásával kapcsolatban, különösen örökségének összetettségét illetően. Olvasmányosnak is jellemzik, ami vonzó lehet a zenetörténet iránt érdeklődő általános közönség számára.
Hátrányok:Sok kritikus bírálja a könyvet Schönberg zenéjének felületes kezelése miatt, mondván, hogy gyakran nem nyújt mélyreható elemzést. Kifogásolják, hogy a szerző elutasító hangnemet üt meg Schönberg műveivel szemben, és hajlamos arra, hogy a zene helyett lényegtelen történelmi részletekre összpontosít. A mélység hiánya és a szubjektív elfogultság elégedetlenül hagyja az olvasókat, különösen azokat, akik Schönberg hozzájárulásának mélyebb feltárására vágynak.
(4 olvasói vélemény alapján)
Schoenberg: Why He Matters
Arnold Schönberg (1874-1951) osztrák-amerikai zeneszerző a maga idejében nemzetközi ikon volt. Tizenkét hangrendszere magának a zenének a jövőjét jelentette.
Manapság azonban a vezető zenekarok ritkán játsszák műveit, és nevével szemben közömbösség, ha nem ellenszenv tapasztalható. Toscanini elismert életrajzírója ezzel az értelmező beszámolóval végre visszahelyezi Schönberget az őt megillető helyre a kánonban, és a huszadik század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjeként és tanáraként mutatja be. Sachs bemutatja, hogy Schönberg, a tüskés személyiség, aki tüskés műveket komponált, hogyan tombolt a hagyomány „prokrusztészi medrében”.
Dacolva kritikusaival - köztük a nácikkal, akik „degeneráltnak” nevezték zenéjét - folyamatosan küzdött az antiszemitizmussal, amely végül arra késztette, hogy Európából Los Angelesbe meneküljön. Schönberg azonban a wagneri túlzást a brahmsi visszafogottsággal szintetizálva olyan lökéshullámot keltett, amely soha nem csillapodott le teljesen, és ahogy Sachs erőteljesen érvel, kompozícióival mindenkinek szembe kell néznie, akit érdekel a nyugati zene múltja, jelene vagy jövője.
