Scooterboys: Az elveszett törzs

Olvasói vélemények

A könyv nosztalgikus és vizuálisan gazdag képet nyújt az 1980-as és 90-es évek Nagy-Britanniájának robogós szubkultúrájáról, személyes anekdotákat és gazdag fotógyűjteményt ötvözve. Számos kritika kiemeli a szerző mély kötődését a szcénához és a könyv magával ragadó történetmesélését, így a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki érdeklődik a robogós kultúra iránt. Néhány olvasó azonban úgy érezte, hogy hiányzik belőle a mélység és az eredetiség, különösen azok számára, akik maguk is részesei voltak a szcénának.

⬤ Magával ragadó történetmesélés
⬤ nosztalgiában gazdag
⬤ kiváló minőségű fényképek
⬤ jól megjelenített kemény kötés
⬤ megragadja a robogós kultúra lényegét
⬤ személyes anekdotákat tartalmaz a szerzőtől
⬤ rajongóknak és újonnan érkezőknek egyaránt ajánlott
⬤ kedves emlékeket ébreszt azokban, akik részt vettek a szcénában.

⬤ A régóta robogósok számára talán nem nyújt új ismereteket
⬤ néhányan úgy érzik, hogy a tartalom sekélyes és nem elég mély
⬤ ismerős történetek azok számára, akik első kézből tapasztalták meg a kultúrát
⬤ néhányan problémákat jeleztek a könyv fizikai állapotával kapcsolatban, amikor megérkezett.

(38 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Scooterboys: The Lost Tribe

Könyv tartalma:

A Scooterboys a brit ifjúsági kultúra elveszett törzse. El nem ismert, nem ünnepelt és nem kívánt; félreérti őket a közvélemény, amely összetéveszt minket a modokkal.

Pedig nem voltunk Modok. Az 1980-as évekre én és több tízezer robogós kollektíven elutasította ezt a címkét. Ehelyett fogtuk a brit fiatalok elégedetlenségének útitervét, és egy új kerülőutat vájtunk.

Ez az útvonal túl vezetett minket az Egyesült Királyság megfakult tengerparti üdülőhelyein, és lehetővé tette számunkra, hogy hitvallásunkat a kontinenseken is elterjesszük.

A tuningolt és testre szabott Vespa és Lambretta robogók szabadságot adtak nekünk a barangoláshoz; a hétvégi élethez szükséges közlekedési eszközök. A zavargások, a helyi ellenségeskedés és a rendőrségi zaklatás közös élményei erős testvéri kötelékeket teremtettek, amelyek a mai napig tartanak.

A kétkerekű lázadás évtizedei ellenére a fenyegetettségi szintünk sosem volt elég magas ahhoz, hogy a nemzetbiztonsági radarra kerüljünk. Ennek az alacsony profilnak megvannak az előnyei. Nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy ugyanazt a ciklust kövessük, mint a Modok.

Először féltek tőlünk, aztán megbélyegeztek, majd elfogadtak, és végül az Egyesült Királyság gazdag kultúrájának részeként fogadták el. Olyan brit, mint a vindaloo. A Scooterboy kultusz megmenekült a nyilvános elfogadás általi haláltól, egyszerűen azáltal, hogy túlságosan underground maradt.

Túl nehéz megkülönböztetni attól, ami előtte volt. És ez tökéletes.

A Scooterboyt sosem fogod látni TV biztosítási reklámokban vagy alacsony költségvetésű fly-on-the-wall reklámokban parodizálva. A rosszul elkészített karikatúra mindig valami közhelyes Mod egy „karácsonyfa” robogón. Ha a 80-as és 90-es években rallyra jártál, akkor ez a könyv tükrözni fogja a tapasztalataidat.

Ha soha nem volt robogód, akkor ritka bepillantást nyújt a kétütemű terroristák elveszett törzsének életébe.