Értékelés:
A „Scrooge-ish” című könyv Eva és Zebb szívmelengető történetét meséli el, akik egy gimnáziumi osztálytalálkozón találkoznak újra, miután évek óta külön élnek. Mindkét szereplő a negyvenes éveiben jár, mélységet kölcsönözve szerepüknek, miközben a feloldatlan érzésekkel, a bizalmi problémákkal és az újraéledő románc bonyolultságával küzdenek, az ünnepi szezon hátterében. A történet az ünnepi varázslat elemeit keveri a valós élet küzdelmeivel, bemutatva egy második esélyt a szerelemre, amely végül egy jó érzésű befejezéshez vezet.
Előnyök:A könyvben jól kidolgozott idősebb karakterek, humoros ugratások és egy bájos második esélyes románc található. Az olvasók értékelik a kapcsolatok érett ábrázolását és a főszereplők átélhető élettapasztalatait, különösen a fejlődésüket és érzelmi útjukat. A hangoskönyv játékos írói stílusát és a kettős narrációt is pozitívan emelik ki. Számos kritika élvezetes ünnepi olvasmányként említi, amely a könnyedség és a mélyebb témák között egyensúlyoz.
Hátrányok:Néhány olvasó ismétlődőnek találta a szereplők életkorának (40 év körüli) túlzott hangsúlyozását. Néhány kritika megjegyezte, hogy a karakterek motivációi, például a bizalmi problémák és a titkok időnként irreálisnak vagy frusztrálónak tűntek. Emellett a durva nyelvezetre vonatkozó megjegyzések azt sugallják, hogy nem minden elem talált minden olvasó tetszését. Összességében, bár sokan élvezték a történetet, néhány kritikus úgy érezte, hogy az olyan szempontokat, mint a párbeszédek vagy a karakterfejlődés, jobban is kezelhették volna.
(180 olvasói vélemény alapján)
Utálom a karácsonyt.
Nem tudom, ki gondolta, hogy minden nőnek imádnia kell a bevásárlást, a csomagolást, a sütést és a vendéglátást, de én lemaradtam a memóról. Ráadásul egy előkelő áruházat vezetek. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az ünnepek alatt töltöm be a negyvenedik életévemet, az életem egy rosszul sikerült karácsonyi süteményrecept.
És minden évben egyre inkább Scrooge-szerűvé válok.
De úgy tűnik, az év legcsodálatosabb időszakának szellemének - szarkazmus van egy terve velem és az életközépi válságos hozzáállásommal.
Először is, a múltam visszatér, amikor részt veszek egy osztálytalálkozói vidám órán, és összefutok azzal a fiúval - azzal a fiúval, akivel volt egy nyári kalandom, mielőtt elmentem a főiskolára, aztán rögtön el is hagyott.
A kínzás folytatódik, mert az a fiú most már férfi, világlátott, bölcs és szexibb, mint amire emlékszem. És meghívott, hogy vegyek részt vele egy ünnepi munkabulin.
Ott tudtam meg, hogy ennek a negyvenes, derék, egykori NFL-irányítónak, most tűzoltónak új szerepe van: egyedülálló apja a legédesebb kislánynak, amivel azt kockáztatja, hogy mindkettőjükbe beleszeretek.
Nekem azonban megvan az okom, hogy ne higgyek a szerelemben és az év legboldogabb időszakában. December első huszonöt napja pedig minden erőmet próbára teszi.
Csak mi a fene folyik itt? Maga Charles is helyeselhetné ezt a cselekményt.
Még én is kíváncsi vagyok egy kicsit, hogy mi lesz a vége.
+ + +.
A múltat maga mögött hagyva és a jövő bizonytalan, vajon Eva Nazar el tudja-e fogadni, hogy a jelen ajándék, és a szerelem a legnagyobb kincs, amit kapunk, még akkor is, ha nem mindig szép papírba csomagolva, tökéletes masnival a tetején?
