Sebességpárbaj: A szárazföldi sebességrekordok belső története a hatvanas években

Olvasói vélemények

A könyv lebilincselően mutatja be a szárazföldi sebességrekordért folytatott intenzív küzdelmet az 1960-as években, és a bátor résztvevőkre, különösen Craig Breedlove-ra és Art Arfonsra összpontosít. A könyvben a technikai ismeretek és a személyes történetek keverednek, és az olvasó hatékonyan elmerül a motorsport történetének ebben az izgalmas korszakában.

A könyv jól megalapozott, és részletes, magával ragadó elbeszélést nyújt, tele a versenyzők személyes történeteivel. Sok olvasó értékeli a technikai információkat, valamint a versenyzők személyiségének és hátterének ábrázolását. A szerző írói stílusát dicsérik, mert élénk és magával ragadó, és az olvasó úgy érzi, hogy jelen van a leírt eseményekben. A történelmi kontextus és az emberi tényező beépítése mélyebbé teszi a könyvet, így a motorsport rajongói és a lebilincselő történetet kereső általános olvasók számára egyaránt alkalmas.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy bár a történet érdekes, az érintett személyek nem biztos, hogy mindenki számára meggyőzőek vagy átérezhetőek, mivel elsősorban hátsó udvari szerelők voltak, akik megszállottan a sebességre koncentráltak. Emellett a könyvből hiányoznak a fényképek, bár a szerző honlapja ezt azzal kompenzálja, hogy a kapcsolódó képek és videók kincsesbányáját kínálja.

(89 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Speed Duel: The Inside Story of the Land Speed Record in the Sixties

Könyv tartalma:

A szárazföldi sebességrekordért folytatott küzdelem az 1960-as években és a két dinamikus amerikai versenyző, Art Arfons és Craig Breedlove epikus rivalizálása.

"Érdekes és összetett.... A legjobb munka, amit eddig a témában láttam.".

-- Craig Breedlove

Az 1950-es évekig a szárazföldi sebességrekordot (LSR) egy sor európai úriember-versenyző tartotta, mint például a brit John Cobb, aki 1947-ben 394 mérföld per órát ért el. Ez a rekord több mint egy évtizedig tartott, amíg az autós kultúra el nem terjedt az USA-ban.

A hot-rodderek és a drag racerek autómotorokkal, dugattyús repülőgépmotorokkal és végül sugárhajtóművekkel építettek és turbóztak fel versenyautókat. Ez az elszánt és elkötelezett csoport számára az LSR többé már nem olyan megtiszteltetés volt, amelyet gazdag, ipari támogatással rendelkező arisztokraták tarthattak - az államokba hozták.

1960 nyarán a verseny túlhajtásba kezdett, és nyolc férfi versenyzett a rekordért a Utah állambeli Bonneville Salt Flats-en. Néhányan szörnyű balesetekben haltak meg, mások óvatosan visszavonultak, és az évtized közepére már csak ketten maradtak versenyben: Art Arfons és Craig Breedlove. 1965-re Arfons és Breedlove megúszta az autósport történetének leglátványosabb baleseteit, és a rekordot 400, majd 500, végül 600 mérföld/órás sebességre emelték. A Speed Duel az ő rivalizálásuk pörgős története.

A rengeteg szívbemarkoló akció ellenére a Speed Duel mindenekelőtt emberi dráma. A szerző, Samuel Hawley szerint: "Ez egy tipikus amerikai történet a The Right Stuff hagyományai szerint, csakhogy nem rendkívüli emberekről szól, akik nagyszerű dolgokat művelnek egy hatalmas kormányzati programban. Hanem hétköznapi emberekről, akik rendkívüli dolgokat tesznek a hátsó udvarukban.".