Seeing Through Race

Olvasói vélemények

Mitchell professzor könyve a faj kritikai vizsgálatát mutatja be, érvelve a faji megkülönböztetés utáni társadalom gondolata ellen, és kiemelve a faji kérdéseknek a kortárs diskurzusban való folyamatos relevanciáját. Különböző témákkal és témakörökkel foglalkozik, bemutatva, hogy a faj hogyan működik a szélesebb körű társadalmi kérdések megértésének médiumaként. A könyv fogadtatása azonban polarizált; egyesek dicsérik mélységét és meglátásait, míg mások az eredetiség hiánya és a túlzottan kétértelműség miatt kritizálják.

⬤ Gondolatébresztő és éleslátó érvek a fajról és a rasszizmusról.
⬤ Témák és témák széles skálájával foglalkozik, arra ösztönözve az olvasókat, hogy átértékeljék a fajról alkotott felfogásukat.
⬤ Meggyőző és ékesszóló kritikákat fogalmaz meg a faji megkülönböztetés utáni társadalom eszméjéről.
⬤ Az ajánlások szerint értékes perspektívákat kínál a művészettörténészek és a kultúrkritika iránt érdeklődők számára.

⬤ Néhány olvasó sűrűnek és szükségtelenül bonyolultnak találja az írást, ami zavart okoz a szerző érveivel kapcsolatban.
⬤ Kritika, hogy ismétli a fajjal kapcsolatos bevett gondolatokat, ami miatt nem tűnik eredetinek.
⬤ Aggodalom, hogy a könyv inkább elhomályosítja, mintsem tisztázza a faji kérdésekkel kapcsolatos fontos vitákat, ami frusztrációhoz vezet azok számára, akik egyenes elemzést keresnek.

(2 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

W. J.

T. Mitchell szerint egy „színvak” posztrasszista világ nem elérhető és nem is kívánatos. Azzal a népszerű állítással szemben, hogy a faj egy elavult konstrukció, amely eltereli a figyelmet a fontosabb kérdésekről, Mitchell azt állítja, hogy a faj továbbra is alapvető fontosságú a társadalmi valóság megértéséhez.

A faj nem egyszerűen valami, amit látni kell, hanem egyike azon alapvető médiumoknak, amelyeken keresztül megtapasztaljuk az emberi másságot. A faj a rasszizmust is láthatóvá teszi, és így a legjobb fegyverünk ellene. A faj ereje akkor válik a legnyilvánvalóbbá, amikor a pedagógia kudarcot vall, a lecke nem világos, és mindenkinek van mit tanulnia.

Mitchell három ilyen pillanatot azonosít Amerika közelmúltbeli faji történelmében. Az első a polgárjogok utáni elméleti pillanat, amelyben a faj és a rasszizmus megújult filozófiai vizsgálat tárgyát képezte. A második a feketeség pillanata, amelyet Barack Obama megválasztása és a feketeségnek a politikában és a populáris kultúrában megjelenő kísérő képei testesítenek meg.

A harmadik a „szemita pillanat” Izraelben és Palesztinában, ahol a faj és a rasszizmus az antiszemitizmus és az iszlámellenesség új formáiban találkozik. Mitchell a vizuális kultúrát, az ikonológiát és a médiatudományt vonja be a faj és a rasszizmus közötti kapcsolat megértésének e kritikus fordulópontjainak tárgyalása során.