Sefer haszidok és az askenázi könyv a középkori Európában

Olvasói vélemények

Dr. Ivan Marcus „Sefer Hasidim and the Ashkenazic Book in Medieval Europe” című könyve a szerzőség szerepét vizsgálja a középkori zsidó irodalomban, különös tekintettel Jehuda HaChasid befolyásos szövegére, a Sefer Hasidimra. Betekintést nyújt e mű keletkezésébe és fejlődésébe, hangsúlyozva a nem lineáris szerzőségét és az askenáz írások egyedi stílusát ebben az időszakban.

A könyv kiváló kutatásokat és lenyűgöző betekintést nyújt a középkori szerzőségbe, egyedülálló perspektívát nyújt a Sefer Hasidim összeállításához, és leíró katalógust tartalmaz a kéziratokról és kiadásokról. Különösen értékes a zsidó történelem és irodalom iránt érdeklődő olvasók számára.

Az alkalmi olvasók számára a tanulmány talán túlságosan tudományos igényű, mivel mélyen belemerül a szerzőség és a kéziratok keletkezésének technikai vonatkozásaiba. Egyesek tudományos jellege miatt sűrűnek és kihívást jelentőnek találhatják az olvasást.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sefer Hasidim and the Ashkenazic Book in Medieval Europe

Könyv tartalma:

A XIII. század elején, Németországban, Júda ben Sámuel he-hászid által összeállított Sefer Hasidim, azaz "A pietisták könyve" a vallási tanítások gyűjteménye, amely a zsidók mindennapi életét mutatja be, ahogyan együtt és külön éltek a keresztényekkel olyan városokban, mint Speyer, Worms, Mainz és Regensburg.

A karizmatikus vallástanár, aki több száz eredeti történetet jegyzett le, amelyek a középkori társadalmi élet helyzeteit tükrözték, Júdás üzenetei a lassú imádkozást, valamint a becsület, az élvezetek, a gazdagság és a hajadon nemi élet csábításainak elkerülését szorgalmazták. Bár nem sikerült megvalósítania a pietista zsidó társadalomról alkotott utópisztikus vízióját, összegyűjtött írásai évszázadokon át segítették az askenázi zsidóság vallási kultúrájának alakítását. A "Sefer haszidim" és az askenázi könyv a középkori Európában című könyvében Ivan G.

Marcus új paradigmát javasol e különleges könyv keletkezésének megértéséhez. Azt állítja, hogy a mű nyitott szöveg volt, amelyet egyetlen szerző írt több száz, egymástól elszakadó, de mégis önálló szegmensben, amelyeket aztán több alternatív változatban egyesítettek, amelyek mindegyike egyformán hiteles volt.

Bár a Sefer Hasidim kínálja a legvilágosabb példát erre a kompozíciós modellre, Marcus azt állítja, hogy nem volt egyedülálló: az askenáz könyvek kis és könnyen átrendezhető bekezdésekből álló, aszkenázi könyvek előállítása olyan irodalmi és kulturális jelenség, amely teljesen különbözik mindattól, amit az észak-európai keresztény szerzők vagy a déli szefárd zsidók gyakoroltak. Marcus szerint Júda a Sefer Hasidim ilyen módon történő megírásával nemcsak az askenázi irodalmi formára gyakorolt görög-római hatásoknak állt ellen, hanem egy korábbi bizánci rabbinikus szerzői hagyományt is kiterjesztett a középkori európai zsidó kultúrára.