Selborne természettörténete

Olvasói vélemények

A 18. századi klasszikusnak számító könyvet Gilbert White részletes természetmegfigyelései és bájos írói stílusa miatt dicsérik. Sok olvasó nagyra értékeli történelmi jelentőségét és természettudományi értékét, míg néhányan aggodalmukat fejezik ki a nyomtatás minősége és az illusztrációk hiánya miatt egyes kiadásokban.

Részletes megfigyelések a növény- és állatvilágról, bájos és lebilincselő írói stílus, értékes történelmi jelentőség, jó a természetrajongóknak, pozitív tapasztalatok a megrendeléssel kapcsolatban.

Kis nyomtatási méret, ami megnehezíti az olvasást, több kiadásból hiányoznak az illusztrációk, egyesek szerint a tartalom száraz és nem lebilincselő, az elrendezéssel kapcsolatos problémák, mivel a jegyzetek a könyv hátulján találhatók a lap alja helyett.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Natural History of Selborne

Könyv tartalma:

A The Natural History and Antiquities of Selborne, vagy egyszerűen csak The Natural History of Selborne Gilbert White angol természettudós és ornitológus klasszikus természettudományi írása. Először 1789-ben adta ki testvére, Benjamin. Azóta folyamatosan nyomtatásban van, 2007-ig közel 300 kiadást ért meg. A könyvet White életének végén adta ki, más természettudósokhoz -- Thomas Pennanthoz és Daines Barringtonhoz -- írt leveleiből; egy "természettudós naptárból" (a második kiadásban), amelyben White és William Markwick fenológiai megfigyeléseit hasonlítja össze a különböző állatok és növények év közbeni első megjelenéséről; valamint többé-kevésbé szisztematikusan, fajok és csoportok szerint rendezett természetrajzi megfigyelésekből állították össze.

"Nézd, Selborne terjeszti legmerészebb szépségeit Körös-körül A változatos völgyet, s a hegyi földet, Vadul fenséges Mi minden büszkeség, Lakásoknak, rengeteg díszsel ellátva? -- Ízléstelen, ízléstelen, erőtlen költség, A természet durva pompájához képest.".

"Kelj fel, idegenem, e vad jelenetekre siess; a befejezetlen tanya várja formáló ízlésedet: Tervezd meg a pavilont, légies, könnyű és igaz; a magas boltozaton keresztül hívd be a hosszú kilátást; terjeszd ki a dombra lejtő erdőt; duzzaszd tóvá a szűkös, szűkös patakot; bővítsd a kilátást; emeld a várdombot antik ízléssel, borostyánnal koronázott tornyokkal: A vidám pázsit fölött a virágzó bokrot terítsd szét, vagy keverd össze a kertet a mézsörrel; Kínáld a sápadt, fantasztikus kerítést; vagy a mimikai szoborral csapdába ejtsd a látványt.".