A ritkább téveszmés szindrómák általában más mentális betegségek, különösen a skizofrénia és a depresszió másodlagos tüneteként jelentkeznek.
A pszichopatológiai jelenségek és téveszmés témák ismerete gyakran korlátozott, és helyes leírásuk és megnevezésük gyakran elmarad, mivel a kezelő pszichiáterek és pszichológusok nem ismerik ezeket a szindrómákat. Terápiás szempontból azonban érdemes ismerni ezeket a szindrómákat, hogy a terápiába ad quo be lehessen vonni őket, és jobban fel lehessen mérni az egyes formákhoz esetlegesen kapcsolódó kockázatokat. A sérüléssel járó bűncselekmények mintegy 50%-ának hátterében téveszmés zavarok állnak, amelyeket gyakran csak a bűncselekmény után diagnosztizálnak, és klinikailag csak hosszú idő után válnak nyilvánvalóvá, vagy nem diagnosztizálják őket előre.
A könyv középpontjában a pszichopatológia áll a diagnosztikus differenciálás értelmében, de az is kérdés, hogy az egyes szindrómákhoz léteznek-e specifikus terápiás megközelítések. A gyakorlati jelentőséget esettanulmányokkal illusztráljuk.