Semmi sem riaszt: Két társasági lány váratlan nevelése a Nyugaton

Olvasói vélemények

Dorothy Wickenden „Nothing Daunted” című könyve két fiatal társadalmi nő, Dorothy Woodruff és Rosamond Underwood inspiráló történetét meséli el, akik a 20. század elején Coloradóba mennek vidékre, hogy iskolában tanítsanak. Az elbeszélést rengeteg történelmi dokumentum, például levelek és újságkivágások gazdagítják, amelyek szemléletesen mutatják be a két lány tapasztalatait és a kor történelmi kontextusát.

Az olvasók dicsérték a könyvet az alapos kutatás, a lebilincselő történetmesélés és az amerikai Nyugatról nyújtott frissítő, a tipikus nyugati sztereotípiáktól elrugaszkodó nézőpont miatt. A központi szereplőket szimpatikusnak és kalandvágyónak írják le, pozitív hozzáállásuk pedig jól hangzik a közönség körében. A személyes levelek és a történelmi kontextus keveredése mélységet és hitelességet kölcsönöz az elbeszélésnek, ami szórakoztatóvá és informatívvá teszi azt.

Néhány kritikus megjegyezte, hogy a könyv néha történelmi mellékszálakra téved, amelyek lelassítják az elbeszélés menetét. Néhányan úgy érezték, hogy a karakterek fejlődése hiányzik, és egyes szereplők egydimenziósnak tűnnek. Továbbá, bár a történelmi részleteket értékelték, néhány olvasó több érzelmi mélységre és cselekményfejlődésre vágyott a történetben, jelezve, hogy néha inkább tűnt dokumentumfilmnek, mint lebilincselő memoárnak vagy regénynek.

(375 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nothing Daunted: The Unexpected Education of Two Society Girls in the West

Könyv tartalma:

Az Agitátorok szerzőjének elismert és lebilincselő igaz története két nyughatatlan társasági lányról, akik 1916-ban elhagyták jómódú életüket, hogy tanárnőként „megdolgozzanak” Colorado vadonjában.

1916 nyarán Dorothy Woodruff és Rosamond Underwood, akik unták a társasági ebédeket, a jótékonysági munkát és a nekik udvarló flancos férfiakat, elhagyták családjukat a New York-i Auburnben, hogy Colorado északnyugati részén tanítsanak. Az Elkhead-hegységben éltek egy farmercsaláddal, és lóháton jártak iskolába, gyakran vakító hóviharban.

Diákjaik gyalog vagy síelve, szakadt ruhában és zsinórral összekötött cipőben jártak. A fiatal marhatenyésztő, aki nyugatra csábította őket, Ferry Carpenter, életük kalandját ígérte nekik. Azt nem árulta el, hogy káprázatos menyasszonyjelölteknek számítanak majd a helyiek számára.

Közel száz évvel később Dorothy Wickenden, Dorothy Woodruff unokája megtalálta a tanítónők lendületes hazaküldött leveleit, amelyekben megörökítették az úttörőasszonyok, a gyerekek és más felejthetetlen emberek hangját, akiket a nők megismertek. Utazásuk rekonstruálásával Wickenden izgalmas saga született két bátortalan nőről és a Nyugat „benépesítéséről”.