Értékelés:
James Hillman könyve a mélylélektan mély témáit vizsgálja, különös tekintettel a puer és a senex archetípusaira. Míg sok kritika dicséri fantáziadús stílusát és a pszichológia átalakító meglátásait, néhányan kritizálják az empirikus bizonyítékok hiányát és a bonyolult, sűrű írásmódot.
Előnyök:⬤ Viszkózus és magával ragadó írói stílus, amely mély elmélkedésre ösztönöz.
⬤ Értékes betekintést nyújt a jungi archetípusokba, különösen az apa-fiú dinamikával és a pszichológiai fejlődéssel kapcsolatban.
⬤ A pszichológia, a szociológia és a modern kultúra iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen olvasmány.
⬤ Arra hívja az olvasókat, hogy fogadják el a komplexitást és foglalkozzanak az élet rejtélyeivel.
⬤ A pszichológiai fogalmak transzformatív és költői megközelítése, amely sokak számára rezonál.
⬤ Hiányoznak az empirikus bizonyítékok és a konkrét példák, ami miatt egyesek tudománytalannak tartják az elképzeléseit.
⬤ Sűrű és kihívást jelentő írás, amelyhez a klasszikus műveltséggel nem rendelkező olvasóknak nehéz lehet kapcsolódni.
⬤ Egyesek nagyképűnek vagy önimádónak tartják munkásságát.
⬤ Kritika, hogy túlságosan elméleti és ezoterikus, ami egyesek számára elérhetetlenné teszi.
(19 olvasói vélemény alapján)
A Glen Slater, Senex & Puer által szerkesztett James Hillman írásai egységes kiadásának 3. kötete először gyűjti össze Hillman folyamatos találkozásait egy elsődleges pszichológiai mintával - egy archetípussal, amely éppen a pszichológiai perspektíva kialakítására tett kísérlet mellett merül fel.
A senex és a puer latin kifejezések az „öregember” és az „ifjúság” szavakra, és a hagyomány, a stagnálás, a struktúra és a tekintély pólusait személyesítik meg az egyik oldalon, valamint a közvetlenség, a vándorlás, a találékonyság és az idealizmus pólusait a másikon. A senex megszilárdít, megalapoz és fegyelmez; a puer villanásnyi éleslátással és a fantázia és a kreativitás virágzásával. Ezek az egymástól eltérő, ellentétes tendenciák végső soron egymásra vannak utalva, egyazon konfiguráció két arcát alkotják, és egyik arc sosem áll távol a másiktól.
A „régi” és az „új” talán a legközvetlenebb kifejezések a párosra. A világba való belépés két nagyon különböző módját képviselik, de furcsa módon egymásra vannak utalva.