Értékelés:
Összességében a kritikák a vélemények összetett skáláját tükrözik Bartholet „Senki gyermekei” című művéről. Sokan dicsérték a könyvet a nevelőszülői rendszer pontos ábrázolásáért és a reformra való felhívásáért, míg mások kritizálták a könyvet bizonyos családszerkezetekkel és az otthonoktatással szembeni vélt elfogultság miatt.
Előnyök:⬤ A könyv átfogó és pontos beszámolót nyújt a nevelőszülői rendszerről, amely a szakemberek és a nevelőszülők körében egyaránt visszhangra talál.
⬤ Az amerikai gyermekjóléttel kapcsolatos jelentős kérdésekkel foglalkozik, és sürgős reformok szükségességét szorgalmazza.
⬤ Sok olvasó megerősítőnek és inspirálónak találta, reményt és motivációt ad a változáshoz.
⬤ A szociális munkával és a gyermekvédelemmel foglalkozó hallgatók és szakemberek számára nélkülözhetetlen olvasmánynak számít.
⬤ Egyes kritikák szerint Bartholet nézetei családellenesek, mivel az otthonoktatás és a hagyományos szülői értékek ellen érvel.
⬤ A kritikusok szerint a könyv a szülői nevelés egyféle megközelítését támogatja, amely figyelmen kívül hagyja a családok dinamikájának összetettségét és egyediségét.
⬤ Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a könyv igazságtalanul azt sugallja, hogy a biológiai és kulturális kötődéseket figyelmen kívül lehet hagyni az örökbefogadás javára.
(10 olvasói vélemény alapján)
Nobody's Children: Abuse and Neglect, Foster Drift, and the Adoption Alternative
A "Senki gyermekei" a gyermekjóléti politikát vizsgálja a bántalmazás és elhanyagolás, a nevelőszülői gondoskodás és az örökbefogadás területén.
Elizabeth Bartholet, az ország egyik vezető családjogi szakértője megkérdőjelezi az elfogadott ortodoxiát, amely a gyermekeket a rokonságukhoz és a faji csoportjukhoz tartozónak tekinti, és nem megfelelő biológiai és nevelőszülőkhöz zárja őket. Arra kér minket, hogy a bántalmazott nők mozgalmából levont tanulságokat alkalmazzuk, amikor a bántalmazott gyermekekre tekintünk, és kérdezzük meg, hogy miért uralkodik még mindig a családfenntartási ideológia, amikor nem felnőtt nőkről, hanem gyermekekről van szó.
Bartholet arra kér minket, hogy vegyük komolyan az örökbefogadás lehetőségét. Felszólítja az egész közösséget, hogy vállaljon felelősséget a gyermekeiért, gondoljon a bántalmazás és elhanyagolás által veszélyeztetett gyermekekre úgy, mintha mindannyiunkéi lennének, és gondoskodjon arról, hogy a "senki gyermekei" valakinek a családjának megbecsült tagjaivá váljanak.