Senki lánya pénteken: The Women Who Ran Hollywood

Olvasói vélemények

J. E. Smyth „Nobody's Girl Friday” című könyve rávilágít a nők jelentős szerepére Hollywoodban a stúdió korszakában, különösen az 1930-as és 1940-es években, megkérdőjelezve a filmiparban a nők alárendeltségéről szóló narratívát. Smyth különböző forrásokat használ fel, hogy betekintést nyújtson mind az ismert, mind a kevésbé ismert nők karrierjébe, akik hatással voltak a filmiparra, különösen a kreatív és döntéshozói pozíciókban.

A könyv átfogó és élénk feltárást nyújt a nők Hollywoodhoz való hozzájárulásáról, szembeszállva a férfiak dominanciájáról szóló, túlzottan leegyszerűsített narratívával. Smyth kiterjedt kutatásai és magával ragadó írói stílusa teszi a könyvet közérthetővé és informatívvá. A könyv fontos hiányt pótol a filmtörténetben, és értékes forrásként szolgál a filmes hallgatók és a filmrajongók számára egyaránt. Különösen tanulságosak az iparág különböző befolyásos női szereplőinek profiljai.

Néhány olvasónak talán kevésbé lesz koncentrált a narratív szerkezet, mivel a könyv számos személyt és történetet tárgyal. Emellett, bár a könyv célja, hogy kiegyensúlyozottabb képet adjon a nemek szerepéről Hollywoodban, egyesek úgy érezhetik, hogy lekicsinyli a nőknek a filmiparban napjainkban is zajló küzdelmeit.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nobody's Girl Friday: The Women Who Ran Hollywood

Könyv tartalma:

1977-ben Bette Davis büszkén emlékezett vissza karrierjére: "Hollywood húsz évig a nőké volt". Igaza volt. 1930 és 1950 között a filmiparban dolgozók több mint 40%-a nő volt, a forgatókönyvírók 25%-a volt nő, egy nő vezette az MGM-et a színfalak mögött, több mint egy tucat nő dolgozott producerként, háromszor is nő állt a Screen Writers Guild élén, és a sajtó azt állította, hogy Hollywood egy-két generációval az ország többi része előtt járt a nemek közötti egyenlőség és a foglalkoztatás terén.

Az első átfogó történet Hollywood magasan szárnyaló karrierista nőiről a stúdiókorszakban, a Nobody's Girl Friday azoknak a vezetőknek, producereknek, szerkesztőknek, íróknak, ügynököknek, tervezőknek, rendezőknek és színésznőknek a hatásáról szól, akik alakították a hollywoodi filmgyártást és stílust, vezették szakszervezeteiket, a háború alatt a csúcsra jutottak, és harcoltak a feketelista ellen.

J. E. Smyth szerző egy évtizedes levéltári kutatásra alapozva egy félelmetes generációt fedez fel az amerikai filmiparon belül, és visszahozza hangjukat Hollywood történetébe. Eredményeik, küzdelmeik és perspektíváik alapvetően megkérdőjelezik a rendezői auteurizmusról, a férfi dominanciáról és a nők jogfosztottságáról szóló népszerű elképzeléseket az első és a második hullámú feminizmus közötti években.

A Nobody's Girl Friday revizionista történelem, de egyben mélyen személyes, kollektív beszámoló is több száz dolgozó nőről, a stúdiókról, amelyeknek dolgoztak, és a filmekről, amelyek elkészítéséhez hozzájárultak. Történészek és kritikusok sok éven át ragaszkodtak ahhoz, hogy mind az amerikai feminizmus, mind a nők hatalma Hollywoodban hanyatlott és gyakorlatilag eltűnt az 1920-as évektől az 1960-as évekig. Smyth azonban igazolja Bette Davis állítását. A stúdió-korszak Hollywoodjában a hatalmat gyakorló nők történetét még soha nem mesélték el teljes egészében - egészen mostanáig.