Értékelés:
A könyv mély és érzelmes betekintést nyújt a gondozási rendszerben élő gyermekek tapasztalataiba, Isobel és Alex ellenálló képességére összpontosítva, ahogyan átvészelik nehézségeiket. Rávilágít a szociális ellátórendszer hibáira, és nagyobb támogatást és megértést követel a gondozott gyermekek számára.
Előnyök:A könyvet dicsérik erőteljes történetmeséléséért, érzelmi mélységéért és őszinteségéért. Az olvasók inspirálónak találják, mivel bemutatja a testvérek közötti erős köteléket és figyelemre méltó rugalmasságukat. A könyvet alapvető olvasmányként ajánlják a szociális munkásoknak és a politikai döntéshozóknak, hangsúlyozva, hogy a gondozási rendszerben változtatásra van szükség.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv egyes részei ismétlődnek vagy lassúak, különösen a középső részek. Mások megemlítették, hogy kezdetben nehezen tudtak belekapcsolódni a könyvbe. Néhányan úgy érezték, hogy a történet szomorú jellege túlterheli őket, ami érzelmileg megterhelő lehet.
(81 olvasói vélemény alapján)
No One Listened: Two children caught in a tragedy with no one else to trust except for each other
Amikor Isobel és Alex hazaérve az iskolából rájöttek, hogy bántalmazó apjuk brutálisan meggyilkolta az anyjukat, a világuk káoszba borult. Az őket elhanyagoló gondozási rendszerbe taszítva Isobelt és Alexet a semmibe várták, és csak egymásra számíthattak.
Isobel és Alex édesanyja korábban mindent velük csinált. Főállású tanárként a gyermekeinek szentelte magát, részben azért, hogy minden lehetőséget megadjon nekik az életben, részben pedig azért, hogy távol tartsa őket az egyre különcebb, kiszámíthatatlan és kellemetlenebb apjuk útjából.
Apjuk, aki erőszakos és ijesztő ember volt, ideje nagy részét a hálószobájába zárva töltötte, egy olyan szobába, ahová a család többi tagja soha nem merészkedett be. Egyre keserűbb és dühösebb lett általában a külvilágra, és különösen a feleségére és a gyerekeire. A helyi közösség ugyanúgy félt a kirohanásaitól, mint Isobel és Alex, de a szomszédok sokkal kevesebbet látták, ahogy egyre inkább a házhoz kötötte magát. Senki sem jött Kerrék házához látogatóba.
Amikor Isobel 15, Alex pedig 13 éves volt, az iskolából hazatérve mindenütt rendőröket találtak. Az apjuk ötven-hatvanszor megszúrta az anyjukat egy kihegyezett vésővel. Amennyire bárki meg tudta állapítani, a támadás nem volt provokált és hihetetlenül kegyetlen volt, de a gyerekek a lehető legkevesebb információt kapták. Senki sem akarta őket feleslegesen felzaklatni.
Az édesanyjuk egyke volt, és soha nem tartották a kapcsolatot az apjuk családjával. Nem volt senki más, akihez fordulhattak volna - kivéve egymást.
Ez egy inspiráló történet egy testvérpárról, akiknek csak egymásra számíthattak, és egy erőteljes bizonyság arra, hogy mit lehet elérni bátorsággal és szeretettel.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)