Senki sem hiányzik

Olvasói vélemények

A könyv egy debütáló regény, amely egy Elyria nevű nő belső zűrzavarát tárja fel, aki maga mögött hagyja az életét, hogy elmeneküljön az érzelmi küzdelmei elől. Tudatfolyamszerű írásmódot alkalmaz, amely megragadja a lány lelki káoszát, de kihívást jelenthet követni. A kritikusok véleménye megoszlik: egyesek dicsérik a lírai prózát és az érzelmi mélységet, míg mások a cselekmény és a világosság hiánya miatt öncélúnak és frusztrálónak találják.

Sok kritikus nagyra értékeli a lírai és költői prózát, gyönyörűnek és magával ragadónak írva le. A mély érzelmi témák, mint például a gyász, a depresszió és az egzisztencializmus feltárása néhány olvasó körében visszhangra talál. A szerzőt, Catherine Lacey-t az irodalom ígéretes új hangjának tartják, és néhány olvasó a karaktertanulmányt a kihívások ellenére is lebilincselőnek találja.

A kritikusok szerint a könyv tudatfolyamszerű stílusa megnehezíti az olvasást és a követést, a hosszú, egymásba folyó mondatokkal, amelyek nyomasztónak tűnhetnek. A főszereplő Elyriát gyakran ellenszenvesnek és önimádónak tartják, ami az olvasókkal való kapcsolat megszakadásához vezet. Sokan kiábrándítónak találják a lebilincselő cselekmény és a megoldás hiányát, úgy érzik, hogy a regény kanyargós és végül nem kielégítő.

(111 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nobody Is Ever Missing

Könyv tartalma:

Haruki Murakami és Amelia Gray szellemében Catherine Lacey Senki sem hiányzik című regénye tele van fanyar humorral és hátborzongató meglátásokkal, ahogy Elyria a megszállottság és a zsibbadtság között ingadozik a szerelem, a veszteség, a veszély és az önismeret közepette.

Anélkül, hogy szólna a családjának, Elyria felszáll egy egyirányú repülőre Új-Zélandra, hirtelen elhagyva stabil, de nem kielégítő manhattani életét. Miközben férje azon fáradozik, hogy kiderítse, mi történt vele, Elyria nekivág az ismeretlennek, próbára teszi a sorsát, stoppolva, hallgatólagosan belesodródik idegenek életébe, és mezőkön, erdőkben és közparkokban alszik.

Az új-zélandi emberekkel és élővilággal való kockázatos és gyakran szürreális találkozásai egyre mélyebbre taszítják Elyriát romló elméjében. Nővére halála kísérti, és belső erőszak emészti, növekvő dühe azonban olyan ügyesen rejtve marad, hogy azok, akik találkoznak vele, semmi rosszat nem éreznek. A belső és a külső valósága közötti ellentmondás egy újabb rögeszméhez vezet: Ha a valódi énje láthatatlan és megismerhetetlen mások számára, akkor él-e egyáltalán?

A kockázatok, amelyeket Elyria vállal az útja során, párhuzamba állnak azokkal a kockázatokkal, amelyeket Catherine Lacey vállal a lapon. Sürgető, spirális prózában faragja le az Elyriában rejlő dühöt, és tárja fel az emberi állapot nagyon is valós, nagyon is megismerhető szorongását. És valahogy mégis sikerül Laceynek kigúnyolnia a könyörtelen öntudatosságot, az én sötét szívének nagy tétekkel teli kutatását.