Értékelés:
A könyvet dicsérik a tudatosság ambiciózus feltárása miatt, amely mély meglátásokat és jól érvelő nézőpontot kínál. Míg sok olvasó úgy találta, hogy jelentős hozzájárulás a területhez, mások kritizálták, hogy túlságosan összetett és időnként zavaros, az írásmódja pedig nem mindenki számára hozzáférhető.
Előnyök:⬤ Hatalmas terjedelmű és mélységű, az összetett gondolatokat érthetővé teszi.
⬤ Egyedi nézőpontokat és érveket kínál a tudatosságról, amelyek megkérdőjelezik a meglévő elképzeléseket.
⬤ Jól megírt, világos összefoglalókkal és a kulcsfontosságú pontok tisztázásával.
⬤ Elgondolkodtató anyagot nyújt, amely meghálálja az olvasó erőfeszítéseit.
⬤ Nagyon ajánlott azoknak, akiket érdekel a tudatosság és annak az agyi tevékenységgel való kapcsolata.
⬤ Rendkívül terjedelmes (kb. 700 oldal) és sűrű, ami megterhelő lehet.
⬤ Olyan filozófiai hátteret feltételez, amellyel néhány olvasó nem rendelkezik, ami zavart okozhat.
⬤ Szakzsargon és összetett elméletek használata, amelyek elvontnak és megalapozatlannak tűnhetnek.
⬤ Néhány olvasó a könyvet nagyképűnek vagy túlságosan bőbeszédűnek találta.
⬤ Kritika a szöveg érthetőségével kapcsolatban, különösen a laikusok vagy a témában járatlanok számára.
(16 olvasói vélemény alapján)
Being No One - The Self-Model Theory of Subjectivity (Metzinger Thomas (Professor of Philosophy Johannes Gutenberg-Universitat Mainz))
Thomas Metzinger szerint a világban nem léteznek olyan dolgok, mint én: senkinek sem volt vagy volt valaha is énje. Minden, ami létezik, az a fenomenális szelf, ahogyan az a tudatos tapasztalatban megjelenik.
A fenomenális én azonban nem egy dolog, hanem egy folyamatos folyamat; egy "transzparens én-modell" tartalma. A Being No One című könyvében Metzinger, egy német filozófus, erősen támaszkodik az idegtudományi kutatásokra, hogy reprezentacionalista és funkcionális elemzést nyújtson arról, hogy mi is valójában a tudatosan megélt énperspektíva. A bölcsészettudományok és az elmével foglalkozó empirikus tudományok között hidat építve új fogalmi eszköztárat és metaforákat dolgoz ki; esettanulmányokat használ a szokatlan tudatállapotokról, mint például az agnóziáról, az elhanyagolásról, a vaklátásról és a hallucinációkról; és a tudat fogalmának új, többszintű korlátok sorát kínálja fel.
Metzinger központi kérdése a következő: pontosan hogyan keletkezik erős, tudatosan megélt szubjektivitás a természeti világ objektív eseményeiből? Episztemikus célja annak meghatározása, hogy a tudatos tapasztalat, különösen a fenomenális én megjelenéséből fakadó valakinek lenni élménye elemezhető-e a leírás szubperszonális szintjein. Azt is megkérdezi, hogy karteziánus intuíciónk, miszerint a szubjektív tapasztalatokat mint olyanokat soha nem lehet reduktívan megmagyarázni, végső soron maga is tudatos elménk mélyebb reprezentációs struktúrájában gyökerezik-e, és ha igen, hogyan.
