Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
Az érzékenység nem új jelenség; a civilizációs fejlődés motorjaként fontos szerepet játszott társadalmunk történetében.
Az urbanizáció és a technizáció érzékenyebbé teszi az embereket, mert ahogy nő a jogokhoz való hozzáférés, úgy nő az igazságtalanságok és az általuk okozott jogsértések érzékelése is. Az álláspontok azonban ebben a kérdésben egyre merevebbé válnak: liberálisok és egalitáriusok, jobb- és baloldaliak, idősek és fiatalok állnak egymással szemben, és a demokratikus diskurzuskultúra egyre nagyobb mértékű eróziójához vezetnek.
Az olyan kérdések, mint a Me Too vagy a Black Lives Matter, a befogadó nyelvezet, a véleménynyilvánítás szabadsága, a marginalizált csoportok elismerése vagy a kiváltságaik elvesztésétől félők affektálása, többek között, felszínre hozzák a mai közbeszédet megragadó egyik nagy kérdést: hol van a tűrhető határ? Ebben a tiszteletlen esszében Svenja Flasspöhler arra hív minket, hogy alaposan gondolkodjunk el a fokozatos érzékenyítésről, hogy meglássuk az általa kiváltott progresszív és regresszív tendenciákat, és felteszi a kérdést, hogy vajon az egyénnek kell-e ellenállóbbá válnia, vagy éppen ellenkezőleg, az őt körülvevő világnak kell-e változnia.