Serapis: The Sacred Library and Its Declericalization
A görög-egyiptomi szinkretista Szerapisz istent a Kr. e.
3. századi ptolemaioszi fáraók a görög kulturális hegemónia érvényesítésére és a politikai hatalom megszilárdítására használták. Az alexandriai Serapeum, amelyet néha az alexandriai Nagy Könyvtár "leánykönyvtáraként" emlegetnek, az olyan intézmények archetípusának tekinthető, ahol a vallás és a világi tudás az ideológiák reprodukálása érdekében találkozik.
A Serapeum azonban korántsem egyedülálló ebben a tekintetben; a könyvtárak mindig is beépítették anyagi struktúráikba a vallási szimbólumokat és rituálékat. Nagyon kevés kutatást végeztek a templom és az információs intézmény eme egyesülésének szociokulturális és történelmi hatásáról, illetve arról, hogy ez a dinamikus kölcsönhatás (még ha ma már implicit vagy részben rejtett is) hogyan terjedt el a legkorábbi mezopotámiai proto-könyvtáraktól a mai tudományos könyvtárainkig.
A Serapis kiegészíti és kibővíti a Bales által írt korábbi monográfiában The Dialectic of Academic Librarianship: A Critical Approach, valamint a "The Academic Library as Crypto-Temple: A Guide to Theory and Practice" című kötetben megjelent könyvtári fejezet: Class and Librarianship: Essays at the Intersection of Information, Labor, and Capital. A könyv az akadémiai könyvtár (a "szerápi könyvtár" néven emlegetett) történelmi és örökölt vallási szimbólumainak és rituáléinak mint erőteljes ideológiai állami intézménynek a szerepét vizsgálja, és azt vizsgálja, hogy ezek a szimbólumok és rituálék hogyan támogatják a társadalom hegemón struktúráit.
A könyv konkrétan a modern szekuláris "szerápiás" akadémiai könyvtár "szent térként" betöltött szerepét vizsgálja történelmi kontextusában, és Karl Marx, Louis Althusser, Ivan Illich és más gondolkodók elméleteit alkalmazza a könyvtár mint kriptotemplom következményeinek magyarázatára.
