Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
Damaged Identities, Narrative Repair
Hilde Lindemann Nelson olyan embercsoportok - köztük cigányok, anyák, ápolónők és transzszexuálisok - történeteire összpontosít, akiknek identitását azok határozták meg, akiknek hatalmukban állt beszélni helyettük, és korlátozni a cselekvésük hatókörét.
Azáltal, hogy történeteiket egymás mellé helyezi a szóban forgó csoportokról szóló elbeszélésekkel, Nelson az identitás természetével kapcsolatos néhány fontos felismerésre jut. Úgy tekint a személyes identitásra, mint ami nemcsak abból áll, hogy az emberek hogyan látják magukat, hanem abból is, hogy mások hogyan látják őket.
Ezek az észlelések együttesen alakítják a személy cselekvési területét. Ha egy domináns csoport bizonyos emberek identitását olyan társadalmilag megosztott narratívákon keresztül konstruálja meg, amelyek erkölcsileg nem normálisnak bélyegzik őket, akkor a sérült identitást hordozók nem gyakorolhatják szabadon erkölcsi cselekvőképességüket. Nelson kétféle sérülést azonosít, amelyet a visszaélő csoportkapcsolatok okoznak az identitásoknak: az egyik fajta megfosztja az egyéneket fontos társadalmi javaktól, a másik pedig megfosztja őket az önbecsüléstől.
A károk bármelyik fajtájának előállításába való beavatkozáshoz Nelson kifejleszti az ellentörténetet, az ellenállás stratégiáját, amely lehetővé teszi az identitás narratív helyreállítását, és így a személyt visszaállítja a társadalmi és erkölcsi közösség teljes jogú tagságába. A Damaged Identities, Narrative Repair (Sérült identitások, narratív javítás) a cselekvőképességet beszűkítő hatalmi dinamikára való odafigyeléssel kiegészíti az olyan etikusok narratív megközelítéseit, mint Alasdair MacIntyre, Martha Nussbaum, Richard Rorty és Charles Taylor.
