Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Walking the Victorian Streets: Women, Representation, and the City
A városleírás irodalmi hagyományai a tizenkilencedik században a sétáló alakja körül forognak, aki büntetlenül közlekedik és figyeli a város utcáit. Akár fiktív szereplőként, akár irodalmi személyiségként, akár a panorámafikció névtelen, mindenütt jelenlévő elbeszélőjeként jelenik meg a sétáló, az utcák asszonyát sajátos szerepbe helyezi.
A nő olykor a sétáló marginális és elidegenedett énjének hasonmásaként, máskor pedig összekötőként és fertőzőként, a modern városi élet szó szerinti és szimbolikus betegségeinek hordozójaként funkcionál. Deborah Epstein Nord azt vizsgálja, hogy De Quincey, Lamb, Pierce Egan és Dickens szövegeiben a női alakot hogyan használják a társadalmi szenvedés, a szegénység és a fertőzés jelzőjeként. Mi a helyzet tehát a női sétálóval és a városi krónikással? Míg a férfi néző élvezte azt a képességet, hogy láthat anélkül, hogy látnák, a női sétáló küzdött azért, hogy túllépjen a városi látványosság szerepén és a szexuális transzgresszióval való társításán.
Elizabeth Gaskell, Flora Tristan, Margaret Harkness, Amy Levy, Maud Pember Reeves, Beatrice Webb, Helen Bosanquet és mások regényeiben, tényirodalmi műveiben és verseiben Nord felkutatja a feszültségeket, amelyeket a megfigyelőként és megfigyeltként egyaránt tudatos női néző érez. Végül a városi csavargás örökségét és az inkognitó használatát vizsgálja George Orwell és Virginia Woolf szövegeiben.