Séta Vermontba: A Times Square-től a Zöld-hegységig -- Hazafelé tartó kalandozás

Olvasói vélemények

Christopher Wren „Walking to Vermont” című könyve egy magával ragadó elbeszélés New York Cityből Vermontba vezető útjáról, amely a nyugdíjba vonulásról szól, miközben különböző tájakon, többek között az Appalache Trail-en gyalogol. Sok olvasó érdekes olvasmánynak találta a történelmi utalásokkal és személyes meglátásokkal teli könyvet, bár egyesek kritizálták bizonyos jellemrajzokat és az elbeszélés egyes részeit.

Az olvasók nagyra értékelték a könyv lebilincselő történetmesélését, a történelmi utalásokat, a könnyű olvashatóságot, valamint a szerző őszinte reflexióit a nyugdíjba vonulásról és az emberi tapasztalatokról. Éleslátó beszámolót nyújt a túrázásról és az élet átmenetéről, így élvezetes a hasonló témák iránt érdeklődők számára.

Egyes kritikák problémákat vetettek fel a szerzőnek az ösvényen lévő nőkről szóló leírásaival kapcsolatban, amelyeket helytelennek és túlzottan a fizikai tulajdonságokra összpontosítónak találtak. Emellett néhány olvasó megemlítette, hogy az elbeszélés lassan indult, vagy bizonyos pontokon, különösen a középső részeknél elakadt.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Walking to Vermont: From Times Square Into the Green Mountains -- A Homeward Adventure

Könyv tartalma:

Egy kiváló egykori külföldi tudósító a nyugdíjas éveket úgy éli meg, hogy egyedül, gyalogosan indul közel négyszáz mérföldet, és Amerika egy olyan oldalát fedezi fel, amely majdnem olyan egzotikus, mint azok a helyek, ahonnan egykor érkezett.

Christopher Wren egy nehézkes csomaggal és élénk kíváncsisággal utazva búcsút vesz a New York Times szerkesztőségétől Manhattan belvárosában, és felsétál a Broadwayn, Harlem, Bronx és a New York-i Westchester és Putnam megye gazdag külvárosain keresztül. Ahogy a Connecticut-i Housatonic folyó völgyébe, a massachusettsi Berkshiresbe, a vermonti Zöld-hegységbe és egy New Hampshire-i bukolikus folyópartra vezet a túra, a fárasztó kihívások legalább annyira érzelmi, mint fizikai kihívásokká válnak.

Wren eltéved a millió dolláros kúriák külvárosi sűrűjében, kikerüli a száguldozó autósokat, nyugalmat keres egy kolostorban, átborzong egy esős éjszakát a Shaker romok között, sátrat ver egy idegen hátsó kertjében, süteményt és vizet kér egy jó szamaritánustól, magába szívja az Appalache és a Long Trail történetét, fel és le izzad a hegyeken, és egy kórház sürgősségi osztályán köt ki.

Egy ötven kilós csomag súlya alatt vergődve, így sóhajtozik: Talán kevésbé lennénk a dolgok rabjai, ha mindent, amit megveszünk, a hátunkon kellene cipelnünk. Old Rabbit, Flash, Gatorman, Stray Dog és Buzzard nevű vándortársaival lóg együtt, és hálát tanul az ösvényangyalok névtelen jótékonyságából. A nyugdíjba vonulás rítusa, a hőséggel, a porral és a rengeteg hólyaggal, élénk emlékeket idéz fel a korábbi kockázatokról, amelyeket - néha fegyverrel fenyegetve - az Oroszországból, Kínából, a Közel-Keletről, Délkelet-Ázsiából, Dél-Amerikából és Afrikából tudósított évek során vállalt.

Elveszti az időérzékét, a nappal ébred, megáll enni, ha az éhség rágja, és a magányos éjszakákat átváltoztató csillagos égbolt alatt táborozik. Az önmaga által okozott nehézségek ellenére arról számol be, hogy valójában egész jól éreztem magam. Wren egy intenzíven személyes történetet szőtt, amely őszinte és gyakran egyenesen vicces. Ahogy Vermont úti célból lelkiállapottá változik, és így zárja: "Rábukkantam arra a titokra, hogy mennyire lényegtelen a kronológiai életkor.

Az elismert bestseller, A macska, aki bejárta a világot szerzőjének ez a könyve nemcsak a túrázóknak, sétálóknak és a természet más szerelmeseinek fog örömet okozni, hanem mindazoknak is, akik a nyugdíjba vonulásról gondolkodnak, kíváncsiak a külföldi tudósítókra, vagy élvezik az élénk, rendhagyó kalandokat, még akkor is, ha azok az otthonuk közelében bontakoznak ki.