Ezek a tizennégy soros versek a nők egyéni és kollektív tapasztalatainak adnak hangot.
Ablakok egy rideg másvilágra, amely tele van a tapasztalatok nyersanyagával: szex, szülés, ruha, fájdalom. A puszta és különös szépség jellemzi ezeknek a nőknek az életét és világát, amelyet a túlélésért folytatott küzdelem határoz meg a háztartás fizikai és lelki fogságában.
A beszélő az egyes és a többes szám között mozog, a nőknek mint a telepes gyarmatosításban rejlő uralom alanyainak és tárgyainak egymást átfedő tapasztalatait hangoztatva.