Shadman's Diaries: The Odyssey of a Young Cleric, 1926-1928
Ez az első kötet egy tervezett hatkötetes gyűjteményből, amely Irán történelmének négy viharos évtizedét fogja át. A tizenkét eredeti kézzel írt jegyzetfüzet 1926-ban kezdődik, amikor Shadman még pap volt, és 1966-ban, nem sokkal halála előtt ér véget. A kettő között a napi eseményekről szóló beszámolók, elmélkedések, megfigyelések, álmokról szóló beszámolók, kultúrtörténeti és politikatörténeti beszámolók, anekdoták és az ország változó modortörténetének sokatmondó részletei találhatók, mindez Shadman éleslátó szemszögéből.
Seyyed Fakhr al-Din Shadman 1907-ben született Teheránban egy olyan családban, amelynek gazdasági kényelmét az anya örökölt gazdagsága, toleráns vallásosságát pedig az apa, egy egyszerre elnéző és buzgó vallási meggyőződésű pap örökölte. Fakhr al-Din a hagyományos iskolából (maktab) gimnáziumba, majd tanárképzőbe, végül a jogi karra járt, ahol 1927-ben jogi diplomát szerzett. Ekkor már folyékonyan beszélt arabul, franciául és angolul.
Miután több évig tanított és korrepetált Iránban, újságíróként és szerkesztőként dolgozott egy baloldali kiadványnál, majd az újonnan létrehozott igazságügyi minisztériumban, Shadman Európába távozott. Tizenhét évet töltött külföldön, főként Angliában, ahol az iráni kormány képviselőjeként dolgozott az Angol-Irán Olajvállalatnál (AIOC). Emellett tovább képezte magát, és két doktori címet szerzett - egyet 1935-ben a Párizsi Egyetemen jog- és politikatudományból, egyet pedig 1939-ben a London School of Economics-on történelemből.
A naplójegyzetek nemcsak arról adnak részletes képet, hogy a modernitást szorgalmazó értelmiségiek korai generációja miért csatlakozott a pahlavi projekthez, és hogyan szorult háttérbe szinte mindegyikük, hanem arról is, hogy Shadman hogyan használta naplóit irodalmi kísérletezésre és magánéleti önkifejezésre. Shadman mozgalmas és következményekkel teli életútját napi naplói részletesen feldolgozzák.