Shadows on Wood

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

"Itt az ideje, hogy a kő vegye a fáradságot, hogy kivirágozzon" - írta egyszer Paul Celan, és Lacy Snapp látomásos verseiben szinte minden kivirágzik. Ez a világ a fák, a téglák, a virágok, a maghüvelyek világa, de a múltjának és a családja történetének szellemei is, és a kettő úgy határozza meg és definiálja újra egymást, hogy egy "kozmikus megerősítést" ébreszt benne - és bennünk -. Snappot az egyik fontos új ökológiai költőnknek kell tekintenünk, aki az ökológia hatókörét egy átfogóbb és összetettebb világlátásként definiálta újra, amelyet "tűzből és repülésből álló bonyolult lényként" látunk. A költő buja, sodró lendületű soraiban elvisz minket erre a repülésre. Nem tudok ennél időszerűbb költeményt kimerült környezetünk és lelkünk számára.

-Richard Jackson, a Where The Wind Comes From és Broken Horizons szerzője.

A földi életünkhöz kötő elemek mögött ott van az idő éteri eleme. Akár egy kukacos gesztenyeóra 15 perces lépésekben, akár a dédnagymamája koporsójához a pincében kimért és fecskefarkasokkal ácsolt szívfenyő emlékeztet az elmúlására, Lacy Snapp ácsmesterségről szóló elbeszélése megcsillan debütáló kisregényében, a Shadows on Wood-ban. Minden egyes deszka, minden egyes családi legenda saját univerzumot kavar: "egy kozmikus megerősítés, hogy én is folytatni fogom / a változást, a fejlődést, ahogy húzom, húzom abból, ami körülöttem van... vajon / milyen jövőbeli történetet fog mesélni a lelkem egy két hüvelykes szelete". Snapp belenéz az idő szemcséibe és gyűrűibe, hogy tisztábban lássa önmagát - és erre hív minket is.

-Linda Parsons, a Candescent és This Shaky Earth szerzője.

Lacy Snapp kitörölhetetlen Shadows on Wood című kötetének képei elmerítik az olvasót a különböző fák szemcséiben és textúráiban, valamint az általuk keltett emlékekben és asszociációkban. Az olyan versek, mint a "Heartpine" és a "Wormy Chestnut" a munka mély vonalán vezetnek minket végig, miközben megismerkedünk egy fiatal nővel, aki családi örökségének központi elemeként tanulja meg a famegmunkálást. Más versekben, mint például a "Szellemmé válás", egy olyan beszélő kortárs életébe csöppenünk, aki saját láthatatlan társaival mozog a világban. Lacy Snapp úgy ismeri az árnyékokat és a fát, ahogy a festők ismerik ecsethegyük finomságát vagy durvaságát. Észleléseit finom részletekkel és átható érzelmekkel közvetíti - a szépség és a szívfájdalom itt kéz a kézben járnak, és hatásuk még sokáig megmarad, miután ezt a könyvet elolvastuk, félretettük, majd újra elolvastuk.

-Jesse Graves, a Tennessee-i táj a fakó fenyővel és a Könyörületes napok szerzője.