Olvasói vélemények
Összegzés:A „Shakespeare halála: Kathryn Harkup „Kígyómarások, szúrások és összetört szívek” című könyve a Shakespeare műveiben megjelenő halál különböző ábrázolási módjait vizsgálja, kiemelve a történelmi és tudományos összefüggéseket. Bár a könyv szórakoztató betekintést nyújt az Erzsébet-kori halálhoz való hozzáállásba, egyes olvasók számára a szemléletes leírások nyomasztóak lehetnek.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelték a könyv szórakoztató stílusát, informatív tartalmát, és azt az egyedülálló nézőpontot, amelyet Shakespeare halálhoz való viszonyulásáról nyújt. A könyv elmeríti az olvasót a korabeli kulturális kontextusban, és a nem szakértők számára is hozzáférhető. Sokan lebilincselőnek és informatívnak találták a Shakespeare darabjaiban a halálról szóló anekdotákat és részleteket.
Hátrányok:Néhány olvasó számára jelentős hátrányt jelentett a halál egyes leírásainak szemléletes jellege, ami arra késztette őket, hogy kihagyják a könyv egyes részeit. Emellett néhányan úgy érezték, hogy a könyv megkérdőjelezhető „nem-tényeket” tartalmaz Shakespeare életéről, ami rontott az általános élményen.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Death by Shakespeare: Snakebites, Stabbings and Broken Hearts
Könyv tartalma:
William Shakespeare több tucat különböző módot talált arra, hogy megölje szereplőit, és a közönség ma is ugyanazokat a reakciókat - döbbenet, szomorúság, félelem - tapasztalja, mint több mint 400 évvel ezelőtt, amikor ezeket a darabokat először játszották. De vajon mennyire valósághűek ezek a halálesetek, és vajon Shakespeare-nek megvolt-e a szükséges tudása, hogy alátámassza őket?
A bárd korában a halál a mindennapi élet része volt. A pestis, a dögvész és a nyilvános kivégzések mindennaposak voltak, és nagy volt az esélye annak, hogy a színházból hazafelé menet egy halott vagy haldokló holttestet lásson. Ez a korszak a tudományos fejlődés fontos időszakát is jelentette. Shakespeare lépést tartott az anatómiai és orvosi fejlődéssel, és műveiben a vérkeringéstől kezdve a szifilisz gyógyításáig a legújabb tudományos felfedezésekkel is foglalkozott. Természetesen nem zárkózott el a halál valóságának színpadi ábrázolásától sem, a brutálistól a hétköznapiig, a látványostól a butaságig.
Az Erzsébet-kori London adja a hátteret a Shakespeare-halál című könyvnek, amelyben Kathryn Harkup éles szemmel vizsgálja meg a bárdot és a karakterek halálának változatos és kreatív módjait. Vajon a kígyómarás okozta halál tényleg olyan derűs volt, mint amilyennek Shakespeare beállítja? Vajon az alváshiány ölhette meg Lady Macbethet? Tényleg meg lehet ölni valakit úgy, hogy mérget öntenek a fülébe? Kathryn utánajár, hogy milyen valós események ihlették Shakespeare-t, milyen volt a kor elfogadott tudományos ismerete, és hogyan reagált volna az Erzsébet-kori közönség ezekre a haláljelenetekre. A Halál Shakespeare által mindezt és még többet is elárul az Erzsébet-kori vérengzés, méreg, kardvívás és vérontás hullámvasútján, és a biztonság kedvéért egy-egy medvebocsos haláleset is elhangzik.
