Értékelés:
A kritikák kiemelik, hogy a könyv filozófiai témák, különösen Isten, az idő és az emberi létezés kölcsönhatása Shakespeare és Jung szemszögéből vizsgálja. Megjegyzik azonban a szerző elfogultságával és az önismeret vélt hiányával kapcsolatos aggályokat is.
Előnyök:A könyv mélyreható elmélkedéseket kínál jelentős filozófiai kérdésekről, gazdagon illusztrált Shakespeare-drámákkal, és arra ösztönzi az olvasót, hogy mélyen elgondolkodjon a létezéssel kapcsolatos kérdéseken. A szerző a pszichológia, a filozófia és az irodalom integrációját kreatívan és elgondolkodtatóan mutatja be, számos idézhető meglátással.
Hátrányok:Egyes olvasók kritizálják a szerző aktivista tendenciáit, azt sugallva, hogy azok háttérbe szorítják a filozófiai tartalmat. A szerző önhittségét és bizonyos fogalmak alapos megértésének hiányát érzékelik, különösen Jung értelmezésében. Az egyik kritikus úgy érezte, hogy a szerző következetlenül Shakespeare-t részesíti előnyben Junggal szemben.
(3 olvasói vélemény alapján)
Shakespeare & Jung: The God in Time
A Shakespeare és Jung - Isten az időben című könyvében James Driscoll irodalomkritikus és filozófus eredeti érveket sorakoztat fel Isten létezése és természete mellett. Átlépi a művészet, a filozófia, a pszichológia és a vallás határait, hogy Shakespeare-re, Carl Jungra és A. N. Whiteheadre támaszkodva meghatározza és megvilágítsa Isten és az idő összefüggéseit.
Az idő visszafordíthatatlansága és folyamatos újdonságteremtése teszi az időt a rend, az érték és az értelem közegévé és motorjává. Az idő összeköt és megkülönböztet mindent, ezáltal a valóságot relációvá teszi, és lehetővé teszi az érzést, a gondolkodást, a művészetet és a tudományt.
Shakespeare, az emberi természetet a legjobban megismerő író, az idő elsőbbségét drámázta meg életünkben. Az idő Shakespeare világainak tényleges istene. Shakespeare megelőzte saját korunkat, amikor az idő kezdte kiszorítani az örökkévalóságot mint a valóság alapját.
Jung a psziché új térképét és terminológiát adott nekünk, hogy mélyebben feltárhassuk az időhöz kötött emberi állapotot és az istenség természetét. Driscoll továbbviszi Jung meglátásait a nyugati istenség három paradigmatikus kinyilatkoztatásába: Jób könyve, az evangéliumok és Shakespeare Lear királya. Shakespeare, a művész, megragadta a nyugati istenség dinamikáját, és egyedülálló kinyilatkoztatást adott nekünk annak domináns archetípusairól, Jahvéről, Jóbról, Prométheuszról és Krisztusról.
A nyugati istenség archetípusai formálták a művészet, a tudomány és a technológia fejlődését, és táplálták a haladás és a szabadság eszméit. A Nyugat a tudomány, a művészetek és az emberi jogok terén azért fejlődött gyorsan, mert az Időben lévő Istenének egyedülálló archetipikus dinamikája miatt.
