Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv vegyes kritikákat kapott: egyes olvasók értékelik a Shakespeare-hez való éleslátó hozzáállását és elgondolkodtató tartalmát, míg mások kritizálják, hogy túlárazott, és hogy a szerző nem tartotta eredetinek és kevésnek a kutatást.
Előnyök:Sok olvasó szerint a könyv élvezetes, informatív és elgondolkodtató. Egyedi nézőpontot kínál Shakespeare-ről, és arra ösztönzi az olvasókat, hogy műveinek új értelmezéseit fedezzék fel. Egyesek azt is nagyra értékelik, hogy érdekes kapcsolatokat mutat tágabb témákkal, például a rózsakeresztes mozgalommal.
Hátrányok:A kritikusok szerint a könyv pénzhajhászásnak tűnik, különösen az olyan jobb művekhez képest, mint a „The Shakespeare Code”. Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyvből hiányzik a mélység és a kutatás, és helytelen feltételezéseket mutat be. Ezenfelül arra is vannak panaszok, hogy a könyv túlárazott a kínált tartalom mennyiségéhez képest.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Shakespeare's Secret Booke: Deciphering Magical and Rosicrucian Codes
Könyv tartalma:
Míg Shakespeare irodalmi zsenialitása általánosan elismert, munkásságának van egy rejtett, titokzatos oldala is, amely kevéssé ismert. Valójában egy titokzatos kódot használt, amely széles körben szerepel az Erzsébet- és a jakobinus korszak ezoterikus irodalmában. Avon bárdja mestere volt az ilyen kódolásnak, és azok, akik ismerték, továbbvitték módszereit, az 1623-as Folióban, valamint különböző emlékirataiban. Ezt a kódot azonban nem Shakespeare találta ki. A sok titkosíró között, aki előtte használta, volt Michel Nostradamus, a híres francia próféta és tudós is.
Amint David Ovason feltárja, számos vezető ezoterikus író - alkímisták, okkultisták és rózsakeresztesek - járult hozzá ehhez a "Titkos Könyvhöz". A kódot használó kiemelkedő angol irodalmárok között volt John Dee, I. Erzsébet titokzatos tanácsadója, Ben Jonson, Az alkimista viharos szerzője és a klasszikusabb gondolkodású Edmund Spenser, akinek A tündérkirálynő című verse a korszak leghíresebb ezoterikus műve. Shakespeare "Titkos könyve" számos más irodalmi személyiséget is felfedez, akik együtt egy figyelemre méltó földalatti irodalmi mozgalmat alkotnak, köztük Jakob Bohme-ot, a korszak legbefolyásosabb ezoterikusát, és olyan alkimistákat, mint az angol polihisztor Robert Fludd. Egy másik Shakespeare kortársa, az ifjúkori Johann Valentin Andreae, akit a Rózsakeresztes mű, a The Chymical Wedding szerzőjeként tartanak számon, amely tele van a kódolás kifinomult példáival.
Az a tény, hogy mindezek az írók ugyanazt vagy hasonló kódolást használtak, arra utal, hogy a beavatottak által felismerhető titkos tanításról van szó. Ovason feltárja és első ízben tárja fel azt, amire Shakespeare úgy utalt, mint "Titkos Könyvre".
