Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
An Analysis of Sheila Fitzpatrick's Everyday Stalinism: Ordinary Life in Extraordinary Times: Soviet Russia in the 1930s
Milyen volt a Szovjetunió, mint egy ingyenkonyha? Ebben a fontos és erősen revizionista műben Sheila Fitzpatrick történész elmagyarázza, hogy a kommunista államnak a „megérdemelt szegények” számára javakat biztosító intézményként való újragondolása erőteljes metaforának tekinthető a szovjet élet egészének megértéséhez. Azáltal, hogy az államot egyszerre pozícionálja ellátóként és segélyszervezetként, Fitzpatrick nem annyira börtönként (a sok elődje által kedvelt metafora), hanem inkább egy életformát lehetővé tevő szervként állítja be.
Fitzpatrick igazi eredetiségére azonban az tart igényt, hogy a teljhatalmú totalitárius kormány és saját népe közötti kapcsolatot mindkét oldalról vizsgálja - és bemutatja, hogy a szovjet nép nem volt teljesen híján sem az ügynöki képességeknek, sem az erőforrásoknak. Sokkal inkább sikeresen fejlesztettek ki olyan gyakorlatokat, amelyek segítettek nekik eligazodni a mindennapi életben a jelentős veszélyek és a többszörös hiány idején. Fitzpatrick bemutatja, hogy sokak számára sikeres túlélési stratégiát jelentett, ha besúgóvá váltak, és polgártársaikat - akár családtagjaikat és barátaikat - jelentették az államnak.
Fitzpatrick munkáját elsősorban az érvelés kritikai gondolkodás képességének példájaként jegyzik; bizonyítékokat és érveket sorakoztat fel, hogy rendkívül meggyőző revizionista leírást adjon a szovjet korszak mindennapi életéről. Könyvét azonban bírálták azért, ahogyan a lehetséges ellenérvekkel bánik, nem utolsósorban azzal a váddal, hogy az interjúalanyok közül sokan, akiknek tapasztalataira elemzésének nagy részét alapozza, nem voltak a szovjet rendszer tipikus termékei.
