Shellac and Swing!: A gramofon társadalomtörténete Nagy-Britanniában

Olvasói vélemények

Bruce Lindsay „Shellac to Swing!” című könyve humoros és lebilincselő módon tárja fel a hangfelvételek történetét, különösen Nagy-Britanniában, kitérve a különböző műfajokra és a zeneipar fejlődésére a 78-as fordulatszámú lemezek korszakától kezdve. Közérthető elbeszélést kínál, amely a társadalmi változásokat a rögzített zene fejlődésével fonja össze.

⬤ Kiválóan megírt, szórakoztató és rendkívül olvasmányos
⬤ rengeteg érdekes tényt tartalmaz
⬤ a témák széles skáláját öleli fel, beleértve a felvételi technikák fejlődését és a társadalmi összefüggéseket
⬤ a rajongók és a kezdők számára egyaránt alkalmas
⬤ az anekdotikus stílus szórakoztatóvá teszi
⬤ a kis terjedelem ellenére is tele van információval.

Nem törekszik arra, hogy alaposan meghatározó mű legyen; egyes olvasók bizonyos témák részletesebb tárgyalására vágyhatnak.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Shellac and Swing!: A Social History of the Gramophone in Britain

Könyv tartalma:

A Shellac and Swing a gramofon "aranykorának" történetét meséli el 1900-1955 között, amikor a gramofon hozzájárult Nagy-Britannia kultúrájának alakításához a művészettől a hadviselésig. A történet középpontjában a gramofon áll, Emile Berliner 1880-as évekbeli találmánya, de az emberi hang rögzítésére tett első kísérletek, valamint a henger és a fonográf Edison általi feltalálásának rövid ismertetésével kezdődik.

A könyv elsődleges bizonyítékok, képek és DJ-kkel, rajongókkal, zenészekkel és történészekkel készített interjúk segítségével tárja fel ezt a lenyűgöző és gyakran különc történetet. Minden fejezet a "Lemezen" című fejezet zárásaként a fejezet témájához kapcsolódó lemezről szóló beszélgetést olvashatunk. Bár a gramofon és a törékeny sellaklemezek létfontosságúak voltak Nagy-Britannia zenei életében - az opera és a music hall, a dzsesszkorszak, a croonerek, a korai rock'n'roll -, a gramofon hatása ennél sokkal szélesebb körű volt.

A brit történelemben elfoglalt helye magában foglalja a reklámot és a formatervezést, a csalást és a kalózkodást, a fallikus szimbólumokat, a beszélő könyveket, a rádió és a televízió fenyegetését, az Üdvhadsereg és a felnőtt "pártlemezek" ellentétes világát, a parlamenti sértés megteremtését, az új politikai stratégiákat és a Mau Mau lázadó tevékenységét. A Gramophone Company 1890-es évek végi londoni megalapításától a sellaklemez-gyártás 1950-es évekbeli megszűnéséig a brit közönség milliós nagyságrendben vásárolta a készülékeket és a lemezeket, a lemezkiadók pedig olyan előadókból csináltak sztárokat, mint Caruso, Harry Lauder, Al Bowlly és Dame Nellie Melba.

A "Shellac and Swing" feltárja, hogy a gramofon hogyan segítette ezeket az énekeseket a sztársághoz, de részletesen és első alkalommal számos más, nem annyira híres előadókról, a gramofonról a politikai választási kampányokban és az elfeledett technológiában játszott szerepéről is szól: az első kalózrádióadókról, a katonákról, akik a nyugati frontra vitték "Trench Decca" hordozható lemezjátszóikat, a Flame-O-Phone feltalálásáról, a People's Budget felvételekről és a "kék" lemezek úttörő lemezkiadójáról és gyártójáról. A gramofon fénykorának a rock 'n' roll, a tinédzserek, a 45 rpm-es kislemez, az LP és a lemezjátszó megjelenése vetett véget, de ma is élénk kortárs zenei, divat- és életstílus-színtér részeként él tovább.