Értékelés:
A Juliette Fay által írt „Shelter Me” egy megható történet Janie LaMarche-ról, egy fiatal özvegyről, aki férje tragikus halála után a gyászban próbál eligazodni. Az elbeszélés naplóbejegyzéseket és harmadik személyű beszámolókat vegyít, megörökítve Janie érzelmi útját, ahogy küzd a haraggal, az elszigeteltséggel és a két gyermek felnevelésének kihívásaival, miközben lassan megnyílik a gyógyulás felé a család és a barátok, különösen az építőmester Tug segítségével. Bár a cselekmény némileg kiszámítható, a karakterfejlődés és a gyász feltárása mélyen magával ragadó.
Előnyök:⬤ Jól megírt, erős jellemfejlődéssel
⬤ a gyász és a kapcsolatok hiteles ábrázolása
⬤ megnyerő és átélhető karakterek
⬤ humoros és szívmelengető pillanatok
⬤ érzelmi mélység
⬤ a gyógyulás és a személyes fejlődés mélyreható feltárása.
⬤ Kiszámítható befejezés
⬤ néhány olvasó szerint a főszereplő Janie nem volt szerethető vagy túlságosan kritikus
⬤ a gyász gyors megoldását jelentő romantikára való hagyatkozás irreálisnak tűnhet
⬤ néhány olvasó megjegyezte, hogy a túlzott nyelvezet ronthat a történeten.
(210 olvasói vélemény alapján)
Marisa de los Santos és Anne Tyler hagyományaihoz híven egy fiatal anya szívfájdalmakkal, veszteséggel és megbocsátással teli évéről szól ez a megható debütáló könyv... és a váratlan forrásból érkező segítségről.
Négy hónappal férje halála után Janie LaMarche-ot továbbra is a gyász és a düh tartja fogva. Gyászát azonban megzavarja egy építész váratlan érkezése, aki szerződést kötött, hogy tornácot építsen a házához. Janie döbbenten döbben rá, hogy a tornácot a férje meglepetésének szánta - most már az utolsó ajándékának.
Miközben vonakodva engedi, hogy elkezdődjön az építkezés, Janie ragaszkodik bánatának megszokott előszobáihoz - két kisgyermekét ádáz védelmező szeretettel anyáskodik, kerüli a barátokat és a családot, és olyan dühben párolog, amelyet nem tud levezetni. Janie magára kényszerített elszigeteltségét azonban egy sor valószínűtlen beavatkozó töri meg: a fecsegő, ipecakot szedő nagynénje, a főnökösködő, túlságosan ápolt szomszédja, a muffinokat hordozó unokatestvére, sőt még Tug, a vállalkozó is, akinek saját magánéleti bánata van.
Ahogy a tornác formát ölt, Janie rájön, hogy a jövő kiismerhetetlen terepén a legjobban mások segítségével lehet eligazodni - még azokéval is, akiktől a legkevésbé várnánk, hogy segítségül hívjuk őket, még kevésbé, hogy megtanuljuk szeretni őket.
