Shifting Grounds: Landscape in Contemporary Native American Art

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

Észak-Amerika kortárs őslakos művészei között a tájképek ábrázolásának egy sajátosan őslakos formája van kialakulóban. Az európai művészetben a tájképfestészet évszázadokon át jellemzően olyan ábrázolási stratégiákat használt, mint az egypontos perspektíva, hogy a nézőket - és a telepeseket - a régi és az új világ területére csábítsa.

A huszadik században az absztrakt expresszionizmus úgy alakította át a festészetet, hogy az a vizuális világon túlmutató dolgokat is felöleljen, később pedig a minimalizmus és a Land Art mozgalom a tájképművészet műfaját a szobrászati formák és a helyspecifikus installációk felé terelte. Kate Morris művészettörténész a Shifting Grounds című könyvében azt állítja, hogy az őslakos művészek kiterjesztik és újrafogalmazzák a műfaj formáit, kifejezve az őslakosok földhöz és hovatartozáshoz való hozzáállását, miközben a mainstream művészeti gyakorlatokra támaszkodnak.

Az így létrejött művek mind az öt érzékszervet megidézik: Kay WalkingStick tapintható festményeinek nyílt érzékiségétől kezdve Alan Michelson videóinak hátborzongató hangzásvilágán át Kent Monkman diorámáinak magával ragadó környezetéig, ez a művészet a teljesen megtestesült és beágyazott szubjektivitást rezonálja. A Shifting Grounds a jelenlét és a hiány, a túlélés és a sebezhetőség, az emlékezet és az emlékezés, valamint a hatalom és az ellenállás témáit járja körül, megvilágítva a művészek elkötelezettségét nemcsak a földdel és a tájjal, hanem magával a reprezentáció történetével is.