Shine on: A figyelemre méltó történet arról, hogyan estem egy száguldó vonat alá, hogyan utaztam a túlvilágra, és a megdöbbentő bizonyíték, amit megtettem

Olvasói vélemények

David Ditchfield „Shine On” című könyve halálközeli élményéről, valamint az azt megelőző és követő átalakító utazásról szól. Az olvasók mélyen megindító, jól megírt elbeszélésként írják le, amely erős érzelmeket vált ki, és reményt, növekedést és spirituális felismeréseket kínál. Sokan azonban megjegyzik, hogy a könyv inkább a HKÉ előtti és utáni életére összpontosít, mintsem magát a túlvilági élményt részletezi.

Az írás gyönyörűen kidolgozott és érzelmileg magával ragadó, a személyes kapcsolat és a hitelesség érzését nyújtja. Sok kritika kiemeli a szeretet és a gyógyulás inspiráló üzenetét, a bemutatott mély spirituális igazságokat, valamint David művészi kifejezésmódját, amely az élményeiből fakad. Az olvasók megnyugtatónak, felemelőnek és átélhetőnek találják a könyvet, és gyakran jellemzik úgy, mint egy mélyen rezonáló, lapozgató könyvet.

Több olvasó rámutatott, hogy a könyv minimális információt tartalmaz a tényleges HKÉ-ről és a túlvilágról, ehelyett a szerző életének elbeszélésére és gyógyulási folyamatára összpontosít. Akik részletes beszámolót keresnek a túlvilági életről, azok várakozásai talán nem teljesülnek, mivel a könyv inkább a személyes küzdelmekről és a növekedésről szól, mintsem magának az NDE-nek a részletes leírásáról.

(95 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Shine on: The Remarkable Story of How I Fell Under a Speeding Train, Journeyed to the Afterlife, and the Astonishing Proof I Bro

Könyv tartalma:

Az emberek évezredeken keresztül az egyik legmegdöbbentőbb emberi jelenséget írták le: a halálközeli élményt (NDE), a túlvilág szubjektív élményét, egy olyan helyet, ahol látszólag túléljük a halált.

Minél erőteljesebb a HKÉ, annál mélyebbek az utóhatások. Az ambiciózusok átállítják a prioritásaikat.

Az ateisták megváltoztatják az értékeiket. Az orvosok újragondolják a hitüket. De mi lenne, ha a HKÉ utóhatásai tagadhatatlanok lennének? Mi lenne, ha valaki hirtelen képessé válna arra, hogy kiváló minőségű festményeket készítsen a HKÉ-ről, egy újonnan felfedezett képességet, amely messze túlmutat a korábbi művészi képességein? És mi van akkor, ha ugyanez a személy a HKÉ után hirtelen képessé válik klasszikus szimfóniák komponálására? És a szimfóniáit aztán teltházas zenekari koncerteken mutatták be, annak ellenére, hogy a mai napig képtelen egyetlen hangjegyet is elolvasni vagy leírni a kottából.

Nem lenne ez olyan bizonyíték, amit még egy cinikusnak is nehéz lenne megmagyarázni? A HKÉ után pontosan ez történt Dáviddal. És ez az ő története.