Shinto: The Ancient Religion of Japan

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 19 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

Eredet. -A japánok többnyire kontinentális faj.

Nyelvük és fizikai jellemzőik egyértelműen azt mutatják, hogy Észak-Ázsiából származnak, és földrajzi megfontolások arra utalnak, hogy Korea lehetett a kiindulópontjuk. Valójában a Koreából Japánba irányuló, rendszertelen kivándorlás a történelmi időkben is folytatódott. Amikor azt mondjuk, hogy Észak-Ázsia, akkor Kínát kizárjuk.

A japánoknak a kínaiakkal való faji rokonsága, amelyről oly gyakran hallunk, valójában nagyon kevés.

Nem szorosabb, mint ami az indoeurópai népcsalád legtávolabbi rokonait egyesíti. Maguknak a japánoknak nincsenek hagyományaik a származásukról, és ma már lehetetlen megmondani, hogy a legkorábbi bevándorlók milyen vallást vallottak.

Nem lehet következtetni abból a körülményből, hogy a napimádat számos észak-ázsiai fajjal közös. A Napot szinte mindenütt imádják vagy imádták. A sintó koreai elemére egyértelmű bizonyíték van, de azzal a kevéssel, amit annak az országnak a régi őslakos vallásáról tudunk, lehetetlen bármi is, ami teljes összehasonlítást tesz lehetővé.

Néhányan felismerték a hasonlóságot a sintó és Kína régi államvallása között, és az is igaz, hogy mindkettő nagyrészt természetimádatból áll. A két kultusz azonban nagyban különbözik egymástól. A japánok nem ismerik Tien-t (Ég), a kínaiak legfőbb természet-istenségét, és nincs semmi, ami megfelelne az ő Shangti-juknak - a világegyetem személyesebb uralkodójának.

A Nap Kínában hímnemű, Japánban nőnemű. Japánban a Nap-istennő elsőbbséget élvez a Föld-istennővel szemben, míg Kínában az Ég és a Föld a Nap és a Hold fölött áll.

Néhány kínai vonás megtalálható a régi sintó dokumentumokban, de ezek későbbi eredetűek, és könnyen megkülönböztethetők az őshonos elemtől. Néhány hasonlóság van a sintó és a Japán fő szigetét egykor elfoglaló vad faj, a jezói ainuk vallása között. De joggal feltételezhetjük, hogy ebben az esetben a kevésbé civilizált nép inkább a civilizáltabb szomszédjától és hódítójától vett kölcsön, mint fordítva.

Jelzésértékű, hogy az Ainuk Istenre, imára és áldozatra vonatkozó szavai a japánoktól származnak.

Ha a maláj vagy polinéziai elem, amelyet egyesek felismertek a japán fajban, létezik is, az nem hagyott nyomot a vallásban. A sintó és az óceáni vallások, mítoszok és szokások között megfigyelhető egybeesések inkább a közös okok hasonló hatásának, semmint a kölcsönös kommunikációnak tulajdoníthatók. A régi sintó kevés külső forrásnak köszönheti létét.

Összességében a japán gondolkodás független fejlődése.