Értékelés:
A könyv Seamus Kirst személyes útja révén nyersen és őszintén tárja fel a függőséget és a mentális betegségeket. Sok olvasó számára rezonál, inspirációt, humort és betekintést nyújt a kábítószerrel való visszaéléssel és a mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmekbe. Míg az elbeszélés érzelmi mélységét és tisztaságát sokan dicsérik, néhány olvasó nyelvtani és szerkesztési problémákat észlel.
Előnyök:⬤ Nyers és őszinte történetmesélés, amely mély rezonanciát vált ki az olvasókból.
⬤ Inspiráló és bátor beszámoló, amely reményt nyújt a függőséggel vagy mentális egészségi problémákkal küzdőknek.
⬤ Hozzáférhető és magával ragadó írói stílus, amelyet sokaknak nehéz letenni.
⬤ Értékes betekintést nyújt a függőségbe és a felépülés személyes útjába.
⬤ Humorral átszőtt komoly témák, ami átélhetővé és meghatóvá teszi a könyvet.
⬤ Számos kritika nyelvtani hibákat és szerkesztési problémákat említ.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvből az őszinteség ellenére hiányzik az emberi állapotra vonatkozó új meglátás.
⬤ Néhány kritika szerint bizonyos területeken nem elég mélyreható.
(43 olvasói vélemény alapján)
A Shitfaced: Seamus Kirst az önpusztítás mérföldköveit tárja fel, amelyek a felnőtté válását jellemezték. 13 évesen a sürgősségire került, mert lenyelt egy üveg tablettát.
16 éves korára már több alkoholfüggő rehabilitációs program veteránja volt. Amikor a középiskolai ballagásán - közvetlenül a búcsúbeszédének elmondása után - a színpadon lépett át, már háromszor került kórházba alkoholmérgezés miatt. A helyzet csak fokozódott a Brown Egyetemen, ahol a Xanaxtól a kokainig rengeteg kábítószerrel élt vissza, miközben az alkoholfogyasztása egyre fokozódott.
A legborzasztóbb a saját felbomlásához való hozzáállása volt, a viselkedés racionalizálása, amely egyre közelebb vitte a halálhoz. Ebben az értelemben a Shitfaced, nem csupán egy memoár, hanem egy eligazítás azok számára, akik ugyanott találják magukat; Kirst visszamegy, hogy megtalálja azt az ént, amelyet alig élt túl.
