Shores Beyond Shores: A holokauszttól a reményig, igaz történetem

Olvasói vélemények

Irene Butter „Shores Beyond Shores” című könyve megrendítő emlékirat, amely részletesen bemutatja holokauszt-túlélőként szerzett tapasztalatait. A könyv középiskolásoknak és annál idősebbeknek ajánlott, mivel személyes beszámolót nyújt a náci Németországban átélt borzalmakról, ugyanakkor a remény és a reményteljesség üzenetét is közvetíti. A szerző eleven történetmesélése egyszerre mutatja be a múltjának félelmetes aspektusait és a gyógyulás felé vezető útját.

A könyv jól megírt, magával ragadó, és érzékeny, mégis tiszta szemmel mutatja be a holokauszt eseményeit. Az olvasók nagyra értékelik a fiatal közönség számára nyújtott oktatási értékét, az erőteljes történetmesélést és a történelmi kontextus bevonását. Emellett fontos hangot ad a holokauszt által érintettek emlékeinek megőrzésében is, ami aktuálissá és inspirálóvá teszi a könyvet.

Egyes olvasók a traumatikus élmények szemléletes elbeszélése miatt aggasztónak találhatják a témát. A tárgyalt témák érzelmi súlya kihívást jelenthet a fiatalabb közönség számára, annak ellenére, hogy a könyv oktatási jelentőséggel bír.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Shores Beyond Shores: From Holocaust to Hope, My True Story

Könyv tartalma:

Irene első személyben írt holokauszt-emlékirata, a Shores Beyond Shores arról szól, hogyan őrzi meg a szív a közös emberséget a legembertelenebb és legzavarosabb időkben is.

Irene gyermekkorát megszakítják, amikor őt és családját a nácik által ellenőrzött fogolytáborokba deportálják, végül Bergen-Belsenbe, ahol Anne Frankkal együtt rabtársa lesz. Később a róla gondoskodó amerikai rokonok megtiltották, hogy beszéljen élményeiről, Irene most bepótolja az elvesztegetett időt. Irene olyan békeszerzőkkel osztotta meg a színpadot, mint a Dalai Láma, Desmond Tutu és Elie Wiesel, és kötelességének tartja, hogy most és a többi hatmillió elhallgatott zsidó nevében is elmondja történetét.

A könyv hosszú leírása:

Irene Butter emlékirata a holokauszt előtti, alatti és utáni élményeiről nem a nyomorúság és a tragédia elbeszélése.

Inkább egy lány hiteles története, aki feldolgoz egy szörnyű eseményt, és úgy dönt, hogy áldozat helyett túlélőként tekint magára. Amikor a holland rendőrség kopogtat az ajtajukon, Irene és családja kénytelen elhagyni otthonukat, és felszállni a marháknak szánt vonatokra. A nácik által ellenőrzött fogolytáborokba viszik őket, végül Bergen-Belsenbe, ahol Irene Anne Frankkal együtt rabtársul. Mivel csak korlátozottan jutnak élelemhez, menedékhez és meleg ruházathoz, Irene családjának a túléléshez csodára van szüksége. Irene memoárja a holokauszt előtt, alatt és után fiatal lányként átélt élményeit meséli el, kiemelve, hogyan dolgozta fel családja a katasztrófát, és hogyan jutott el odáig, hogy idővel nem áldozatnak, hanem túlélőnek tekintse magát. Első személyű beszámolója az egész könyvben azt a szeretetet és empátiát ünnepli, amely még a legembertelenebb körülmények között is fennmaradhat.

Irene szavai megrendítő üzenetet küldenek a gyűlölet ellen egy olyan időszakban, amikor az antiszemita, fasiszta és idegengyűlölő mozgalmak világszerte újjáélednek. Irene a könyvén keresztül emlékeztet minket arra, hogy milyen hatással lehet egy emberre, ha úgy dönt, hogy követi a "soha ne legyél kívülálló" mantrát - ezt a mondást csak 33 évvel ezelőtt fogadta el, miután unokatestvérei elhallgattatták a saját hangját a holokausztot követő években. Irene Hasenberg Butter ma már ismert inspiráló előadó a II. világháború alatt szerzett tapasztalatairól.