Sick Economies: Dráma, merkantilizmus és betegség Shakespeare Angliájában

Eredeti címe:

Sick Economies: Drama, Mercantilism, and Disease in Shakespeare's England

Könyv tartalma:

A francia fiziokraták elméleteitől kezdve a gazdagság vérszerű keringésén át Adam Smith láthatatlan piaci kezéig a test döntő szerepet játszott a gazdaságról alkotott nyugati felfogásban. A reneszánsz kultúrában azonban a nemzeti gazdagság és gazdaság domináns testi metaforái a fertőző betegségek viszonylag új nyelvéből származtak. Míg a hagyományos galenikus orvoslás a betegséget a testen belüli egyensúlyhiány állapotaként értelmezte, a kora újkori írók a betegséget egyre inkább invazív idegen kórokozóként képzelték el. A globális kereskedelem gyors fellendülése a XVI. században, valamint az emberek, a pénz és az árucikkek ebből következő, országhatárokon átívelő vándorlása hozzájárult az idegennek ehhez a növekvő patologizálásához; fordítva, a betegség új, kereskedelemmel kapcsolatos szókincse segített az íróknak a nemzeti és globális gazdaságok körvonalainak ábrázolásában.

A kultúra- és gazdaságtörténeti elemzéseken alapuló Sick Economies: Drama, Mercantilism, and Disease in Shakespeare's England (Dráma, merkantilizmus és betegség Shakespeare Angliájában) című könyvében a patológiai és a gazdasági kettős spirálját tárja fel a kora újkori szövegtermelés két, látszólag egymástól távol álló szférájában: a drámában és a merkantilista írásokban. A tanulmány szempontjából különösen érdekes, hogy az angol drámaírók, mint Shakespeare, Jonson, Heywood, Massinger és Middleton, valamint a merkantilisták, mint Malynes, Milles, Misselden és Mun, hogyan gyökereztették a nemzetgazdaságról alkotott elképzeléseiket a betegség nyelvében. E betegségek némelyike - a szifilisz, a fertőzés, a rák, a pestis, a hepatitis - később elvesztette gazdasági jelentéstartalmát; mások - leginkább a fogyasztás - továbbra is szerves részét képezik a modern gazdasági lexikonnak, de nagyjából levetették patológiai értelmüket.

A Sick Economies új utat törve az angol merkantilizmus elsősorban diszkurzív, nem pedig ideológiai vagy gazdasági rendszerként való elemzésével, lenyűgöző történetet nyújt arról, hogy a transznacionális gazdaság védelme még napjainkban is paradox módon patologizálta a külföldit. Jonathan Gil Harris eközben azzal érvel, hogy amit ma a gazdaság elkülönült szférájának tekintünk, nem választható el a reneszánsz kultúra látszólag független területeitől, különösen az orvostudománytól és a színháztól.