Sigur Rs ( )

Olvasói vélemények

A könyv a Sigur Rós '( )' című albumának mélyen elemző feltárása, amely a nyelvészet, a filozófia és a zenei élmény témakörébe nyújt betekintést. Bár jól kutatott és szépen megírt, akadémikus hangvétele és összetettsége nem minden rajongónak tetszhet, különösen azoknak nem, akik hagyományosabb zenei életrajzot vagy értékelést keresnek.

Jól megírt és kutatott, egyedülálló betekintést nyújt a Sigur Rós zenéjébe, különböző izgalmas témákat tár fel, és különösen azok számára kifizetődő, akik tudományos érdeklődést mutatnak a nyelvészet és a zenetudomány iránt. Jól rezonál a megrögzött rajongókra, és mélyebb megértést nyújt az albumról.

A könyv tudományos és elméleti megközelítése sűrű és megközelíthetetlen lehet, ami potenciálisan elidegenítheti a Sigur Rós alkalmi rajongóit, akik másfajta elbeszélést várnak. Úgy érezhetjük, hogy túlságosan a nyelvészetre és a külső hivatkozásokra összpontosít, ahelyett, hogy magára a zenére koncentrálna, ami a kapcsolat megszakadásának pillanataihoz vezethet.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sigur Rs's ( )

Könyv tartalma:

Az olyan szavakat, mint az inspiráló, kiterjedt és megindító, rendszeresen használják a Sigur R's ( ) leírására, és mégis, az egyetlen szó, ami a lemezen hallható, egy maroknyi értelmetlen, értelmetlen szótag. Az albumnak nincs címe - vagy inkább a címe nem cím: csak egy üres zárójeles pár.

A szándék az, hogy a hallgatók a zárójeleket a saját címükkel, a lemezen hallható hangok saját értelmezésével töltsék ki. A CD borítója tizenkét oldalból áll, amelyek lényegében üresek, nincsenek rajtuk dalcímek, dalbetétek vagy produkciós kreditek. Ehelyett csak félig áttetsző, mázas, absztrakt természeti jelenetek (faágak, felhők stb. ) képeit tartalmazza, amelyekre a hallgató szabadon írhatja saját jegyzeteit - vagy egyáltalán nem írhat jegyzeteket.

Aztán ott vannak a dalszövegek, amelyeket egy szándékosan érthetetlen nyelven, hopelandic néven énekelnek, és amelyeket a zenekar arra invitálja a hallgatót, hogy szabadon értelmezzen. Ethan Hayden könyve nem próbálja meg kitölteni az album zárójelben lévő hézagokat, hanem azt vizsgálja, hogy a hallgatók milyen módon próbálkozhatnak ezzel.

A könyv az asszimetikus nyelv kommunikációs erejét vizsgálva azt a kérdést teszi fel, hogy vajon a zene képes-e értelmet adni a képtelenségnek. Mi történik a hanggal, ha már nem a hagyományos nyelvet énekli: egyszerűen csak egy újabb hangszerré válik, vagy valahogy emberibbé válik? Milyen szerepet játszik a tér a ( )? És hogyan értelmezzük azt a zenét, amelyet valószínűleg nem érthetünk, de nagyon mélyen érezzük, hogy értjük?