SIKH SOLDIERGallantry Awards

Könyv tartalma:

A szikheknek szóló ajánlás után a bevezető ismerteti a kitüntetések típusainak hátterét, majd elmagyarázza a Nishan Sahib, a szikh hit szent zászlajának és a Khanda, az összes szikh zászlón látható szimbólum eredetét. A következő oldalon az indiai katonai rangok és brit megfelelőik vannak felsorolva.

A könyv hátralévő része végigvezeti az olvasót a különböző vitézségi kitüntetéseken, kezdve a legmagasabb kitüntetéssel, a Viktória-kereszttel, és befejezve a Shaurya Chakra indiai vitézségi kitüntetéssel. Az Indiai Érdemrend volt a legmagasabb vitézségi kitüntetés, amelyet az indiai katonák 1837 és 1911 között kaphattak, ezt követően a Viktória-keresztre való jogosultságot kiterjesztették az indiai tisztekre és férfiakra. Az Indiai Érdemrendet megszüntették, amikor India 1947-ben függetlenné vált, és amikor 1950-ben köztársasággá vált, saját vitézségi kitüntetéseket vezetett be - a legmagasabb a Param Vir Chakra.

A Viktória-kereszt (VC) a legmagasabb elismerés "az ellenséggel szemben tanúsított bátorságért", és a könyv következő oldalain annak az öt szikh katonának állítunk emléket, akik megkapták ezt a rangos kitüntetést.

Nand Singh volt az egyetlen indiai katona, aki egyszerre kapta meg a Viktória-keresztet és a Mahavir Csakrát (MVC), amely a második legmagasabb katonai kitüntetés Indiában a vitézségért. Ishar Singh szepoy 1922-ben érdemelte ki az egyedülálló "békeidős" VVK-t vitézségéért és kötelességtudatáért.

A szerző, Narindar Singh Dhesi mind az öt bátor férfinak egy-egy oldalt szentelt, és szemléletesen leírja a csatát, amelyben mindegyikük harcolt, valamint azokat a körülményeket, amelyek miatt megkapták a Viktória-keresztet. Narindar aprólékos kutatómunkája lehetővé tette számára, hogy katalogizálja a vitézségért kitüntetett szikheket, és informatív leírást ad a vonatkozó csatákról. Külön említést tesz a saragarhi csatáról.

Erre a csatára 1897 szeptemberében került sor, amikor a 36. szikh ezred 21 embere adta életét kötelességtudatból. Az indiai hadsereg hagyományainak megfelelően inkább a halálig harcoltak, minthogy megadták volna magukat.

A saragarhi csata egyike az UNESCO által közzétett nyolc kollektív bátorságtörténetnek, és a világ öt legjelentősebb ilyen jellegű eseménye között említik. A 36.

szikh osztag e néhány embere akkor esett el, amikor hősiesen védték a saragarhi-i jelzőtávíró váltóállomást a mintegy 11 000 törzsfő ismételt támadásával szemben. Az eposzi csata minden egyes katonája posztumusz megkapta az Indiai Érdemrendet. Az a tény, hogy a csapat minden egyes tagja egyetlen akcióban érdemelte ki a vitézségi kitüntetést, egyedülállóvá teszi az indiai hadtörténelem történetében.

A könyv nagy érdeklődésre tarthat számot és hasznos lehet azok számára, akik szeretnék bővíteni ismereteiket a hadtörténelem eme különleges részével kapcsolatban.