Silver Screen to Digital: A Brief History of Film Technology
Egy korszak véget ért. Százhuszonöt év után változás történt a mozikban.
Az ezüst és színes pigmentek által alkotott ezernyi figurát már nem lehet átlátszó filmen keresztül nézni, helyette minden digitális lett, tömörített, virtuális, és milliónyi (remélhetőleg a minőség érdekében) pont, vagy pixel gyors váltakozásába épült bele egy nagyon takaros és aprócska rácshálóban. A vetítés azonban csak az utolsó láncszem abban a láncban, amely átalakítja az emberiség által az évszázadok során kitalált legközvetlenebb nyelvet. A többi láncszem - a forgatás, a vágás, a speciális effektek, az újrafeldolgozás és a hangreprodukció - mára már radikális átalakuláson ment keresztül, ami gyakran jelentett előrelépést.
Talán érdemes tehát, miután egyszer s mindenkorra elfogadtuk ezt az átalakulást-forradalmat, megérteni, honnan indultunk, hogyan született meg a filmnyelv, és hogyan alakult ki először a nyelvtana, majd a szintaxisa a technológiai fejlődésnek köszönhetően. Könnyű hangrögzítő berendezések, érzékeny emulziók, hordozható és kompakt világítás nélkül nem lehetett volna például az 50-es évek végén olyan azonosítható kísérletező és koncepciózus "áramlatokat" létrehozni olyan címek alatt, mint a szabad mozi vagy a nouvelle vague, amelyek nagyrészt az életből vett és már nem a stúdióban rekonstruált felvételeken alapultak.
Az, amit a filmesek ma a digitális technológiáknak köszönhetően még hatékonyabban tudnak megvalósítani, paradox módon azt jelenti, hogy még minimálisabb felszereléssel, például okostelefonnal dolgoznak zöld vagy kék képernyő előtt, teljesen virtuális háttér előtt. Röviden: nincs több ezüst és egyre több pixel.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)