Sing This at My Funeral: A Memoir of Fathers and Sons

Olvasói vélemények

A könyv a Slucki család öt generáción átívelő, szívhez szóló elbeszélése. A veszteség, a szerelem és a kulturális identitás témáit járja körül az ausztráliai Melbourne zsidó közösségében. Megrendítő történetmesélésen keresztül rávilágít az apák és a fiúk közötti kapcsolatokra olyan történelmi tragédiák közepette, mint a háborúk és a holokauszt.

Az írás gyönyörűen kidolgozott és magával ragadó, mély érzelmi visszhangot keltő. A veszteség és a szerelem jelentős témáit tárja fel, történelmi és politikai összefüggésekben. A generációk közötti kapcsolat és a zsidó identitás ábrázolása különösen jól sikerült. Az olvasók nagyra értékelik a szülői szerepekről és a társadalmi igazságosságról szóló éleslátó elmélkedéseket.

Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a családtörténet mélységének rövid leírásba foglalása, és a férfi származásra való összpontosítás nem biztos, hogy minden közönség számára egyformán rezonál. Vannak arra utaló jelek, hogy a könyv tartalma potenciálisan érzelmileg nehéz lehet egyes olvasók számára.

(4 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

1978-ban Jakub Slucki hetvenhét éves korában, álmában békésen elhunyt. A holokauszt túlélője, akinek első feleségét és két fiát a lengyelországi Chelmno náci haláltáborban gyilkolták meg, viharos életet élt. Alig több mint harminchét évvel később fia, Charles szívrohamban halt meg. David Slucki Sing This at My Funeral: A Memoir of Fathers and Sons című könyve az apja és a nagyapja történetét meséli el, és azt a súlyos örökséget, amelyet mindketten rájuk hagytak. Ez a történet a holokausztról és annak utóhatásairól, a hiányról és a soha be nem gyógyuló sebekről, valamint apákról és fiúkról szól, és arról, hogy mit jelent fiatal férfiakat nevelni.

Az Énekeld ezt a temetésemen című regényben a tragédia végigkíséri a Slucki családot a világ minden táján: Jakub gyermekkorától Varsóban, ahol szemtanúja volt szülei halálának az első világháborúban, a családja 1942 áprilisában a nácik által elvesztett gyermekkorán át újraházasodásáig és párizsi áttelepüléséig, ahol a gyászévek után harmadik fia születését is üdvözli, majd végül 1950-ben az ausztráliai Melbourne-ben telepedik le, hogy minél távolabb kerüljön a háború sújtotta Európa pusztításától. A Charles (jiddisül Shmulik) nevet Jakub legidősebb fiáról és megölt nagyapjáról kapta - ez a teher végigkísérte egész életét, amelyet egyébként optimizmus és kalandvágy jellemzett. E rokonok szellemei állandóan jelen voltak Sluckiék otthonában, egy kis házikóban, amely a lengyelországi zsidó bevándorlók kis közösségének éltető eleme lett. David Slucki e férfiak történetét összefonja saját történetével, megmutatva, hogy a traumatikus családi történetek hogyan hagynak nyomot generációkon át.

Slucki memoárja ötvözi a tudományos és az irodalmi elemeket, nagyapja és apja történetét a huszadik század tágabb kontextusába helyezve. Jakub és testvére, Mendel harminc évnyi leveleire, levéltári anyagokra és a családtagokkal készített interjúkra alapozva ez egy egyedülálló történet, amely újszerű megközelítést kínál mind a történelem, mind a családi elbeszélés megírásához. Diákok, tudósok és a memoárok általános olvasói egyaránt élvezni fogják ezt a mélyen személyes elmélkedést a családról és a gyászról.