Singular Pasts: Az „én” a történetírásban”

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Singular Pasts: The I" in Historiography"

Könyv tartalma:

Ma a történelmet egyre inkább egyes szám első személyben írják. Egyre több történelmi mű tartalmaz önéletrajzi dimenziót, mintha a múltról való írás megkövetelné a szerző belső életének feltárását.

Ez a hibrid műfaj, amely nem hagyományos történelem és nem is önéletrajz, megkérdőjelezi a történészi szakma normáit. Új és kreatív utakat keresve átlépi a tudományág egyik alapvető szabályát: a harmadik személyű elbeszélést, amelyet sokáig szükségesnek tartottak a múlt objektív elemzéséhez. A Singular Pasts kritikus beszámolót nyújt a szerzői szubjektivitás megjelenéséről a történetírásban, megvizsgálva annak eredményeit és hiányosságait egyaránt.

Enzo Traverso kortárs történészek egy csoportját veszi szemügyre, köztük Ivan Jablonkát, Sergio Luzzattót és Mark Mazowert, akik felfedik a témáikhoz való érzelmi kötődésüket, és irodalmi ízt adnak írásaiknak. Megállapít egy párhuzamos tendenciát az irodalomban, amelyben olyan szerzők, mint W. G.

Sebald, Patrick Modiano, Javier Cercas és Daniel Mendelsohn archív forrásokra épülő nyomozásként írják műveiket. Traverso amellett érvel, hogy az első személyű történelemírás a kortárs gondolkodásmódot tükrözi: az ilyen írások jelenidejűek és apolitikusak, a múltat egyéni szemüvegen keresztül érzékelik és ábrázolják. A szubjektív történetírás korlátait vizsgálva hangsúlyozza, hogy a társadalmi változásokat a kollektív cselekvés hozza létre: "mi" az "én" helyett.

Egy utószóban Traverso ellenpéldaként tekinti Saidiya Hartman első személyű írását. A Singular Pasts a humanista kutatás egyik kulcsfontosságú irányzatának széleskörű és tanulságos kritikája, amely újragondolja a történelmi igazság fogalmát a neoliberális korban.