Siouxsie and the Banshees - A korai évek

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák csodálat és kritika keveredését tükrözik. A Siouxsie and the Banshees rajongói értékelik az alapos történelmi kontextust, valamint a zenekar korai éveibe és a zenéhez fűződő személyes kapcsolatokba való betekintést. Sokan azonban csalódottságuknak adnak hangot a könyv túlságosan részletes lemezkritikái és szerkesztői hibái miatt, amelyek rontják az olvasás élményét.

Átfogó történelmi kontextus, lebilincselő történetmesélés, nosztalgikus betekintés a zenei életbe, informatív és jól megalapozott tartalom, a Banshees felemelkedésének szenvedélyes elbeszélése.

Túlságosan részletes dal- és lemezkritikák, szerkesztési hibák és elgépelések, a szigorú szerkesztés hiánya, néha unalmas, tudományos szakdolgozatra emlékeztető írásmód.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Siouxsie and the Banshees - The Early Years

Könyv tartalma:

1976. szeptember 20-án, hétfőn a zenetörténet egyik legváratlanabb pillanata következett be, amikor az 1970-es, 1980-as és 1990-es évek egyik legikonikusabb, legfontosabb és legjobban utánzott zenekara lépett színpadra a londoni Oxford Street-i The 100 Clubban.

A The Clash, a Sex Pistols, a Buzzcocks és a The Damned együtteseket is felvonultató "100 Club Punk Special" utolsó pillanatos kiegészítéseként a Sid Viciousból, Steve Severinből, Marco Pirroniból és Siouxsie Siouxból álló, ismeretlen Siouxsie and The Banshees húsz perces "performance art" improvizációval jelentkezett, amely a "Deutschland, Deutschland, Uber Alles", a "Twist And Shout" és a "Satisfaction" részleteit tartalmazta. A "The Lord's Prayer", amely a Siouxsie and The Banshees korai élő repertoárjának egyik alapdarabja lett, egy fehér zajos támadás volt az érzékek ellen, és barométere annak az idegenségnek, amelyet sok tinédzser érzett a hetvenes évek közepének felfújt "arénarockja" miatt. Több felállásváltással később, 1978-ban a Siouxise and The Banshees a pop sztratoszférájába emelkedett.

A nagy lemezkiadóhoz szerződve a zenekar kiadta a "Hong Kong Garden"-t, és megírta minden idők egyik legnagyobb hatású poszt-punk albumát, a The Scream-et, amely kíméletlen kritikája a függönyt rángató külvárosnak, a bulvársajtó olcsó csábításának és a bármelyik doktrínában való hit és követés veszélyeinek. Az 1979-es Join Hands, amelyet a brit és a távolabbi politikai helyzet és az első világháborúban elszenvedett katasztrofális veszteségek befolyásoltak, a zenekar egyre érettebbé válásának mérföldköve volt, az 'Icon' adrenalin-felhővel teli, toporzékoló "Icon"-tól a 'Playground Twist' fázisos gitár, szaxofon és csengőhangjaiig.

Egy széthúzással teli turné után a Slits dobosával, Budgie-vel és a Magazine gitárosával, John McGeoch-csal, valamint Siouxsie Sioux-szal és Steve Severinnel új felállásban megjelent a zenekar legkísérletezőbb albuma, a Kaleidoscope, amely a pszichedélia és a hangos kalandok mámorító keveréke volt, beleértve a 'Happy House' és a 'Christine' című kislemezeket. A Siouxsie and The Banshees The Early Years egy kategorizálással dacoló zenekar kalandjait, megpróbáltatásait és megpróbáltatásait tárja fel.

Megalkuvást nem ismerő zsenialitásukat három egyedülálló album példázza, amelyekről e hiteles áttekintés lapjain olvashatunk.