Eredeti címe:
Sir Thomas Browne: The Opium of Time
Könyv tartalma:
Ebben a könyvben Gavin Francis arról ír, hogy milyen visszhangot váltott ki belőle mint orvosból a kora újkori polihisztor Sir Thomas Browne munkássága.
Sir Thomas Browne (1605-1682) angol orvos, szókovács és polihisztor volt, aki több száz szóval járult hozzá az angol nyelvhez (például az orvosi, az elektromosság, a migráns és a számítógép). Miután Montpellier-ben, Padovában és Leidenben orvostudományt tanult, Norwichban telepedett le, ahol orvosként praktizált, és megírta a XVII. század néhány legnagyobb könyvét, amelyeket ma is olvasnak közérthetőségük és ékesszólásuk miatt.
A Sir Thomas Browne: Az idő ópiuma című könyvében Dr. Gavin Francis Browne munkásságát különböző témákon keresztül vizsgálja: kétértelműség, kíváncsiság, vitalitás, vallásosság, alázat, nőgyűlölet, mobilitás és halandóság. Amellett érvel, hogy a mű alig veszített erejéből és bölcsességéből, és semmit szépségéből. A Religio Medici ("Az orvos vallása") az olyan Istenbe vetett hit kínos kérdését vizsgálta, aki egy orvos számára közömbösnek tűnt a szenvedés iránt. A Pseudodoxia Epidemica ("Vulgáris tévedések") szabad utat engedett az élénk kíváncsiságnak, és olyan, akkoriban általánosan elfogadott nézeteket igyekezett megcáfolni, mint például, hogy a döglött jégmadarak jelzik a szél irányát, vagy hogy egy nő teherbe eshet, ha egy férfival közös fürdőben fürdik. Az Urne Buriall Browne elmélkedése volt a halandóságról, amelyet egy temetkezési urnaleletekből származó lelet váltott ki, míg a Museum Clausum ("Rejtett múzeum") gondolatkísérletek és kontrafaktumok sorát mutatja be, például azt, hogy hogyan alakult volna másként a történelem, ha Nagy Sándor kelet helyett nyugatra vonul.
Gavin Francis saját, huszonegyedik századi írói és orvosi tapasztalataira támaszkodva fedezi fel, hogy bár sok évszázad választja el őt és Browne-t, alapvető kíváncsiságuk közös a világ és az emberek iránt.
