Olvasói vélemények
Összegzés:A Sister Zero Nance Van Winckel erőteljes és gyönyörűen megírt memoárja, amely a szerzőnek a családjával való összetett kapcsolatait tárja fel, különös tekintettel a veszteség, a függőség és a gyász fájdalmas témáira. A könyv a személyes tragédiákat a szerelem és az élet tágabb témáival állítja szembe, humorral és költői nyelvezettel fenntartva az egyensúlyt a bánat és a remény között. Hatékonyan hívja fel az olvasókat arra, hogy szembesüljenek a veszteséggel és a megküzdéssel kapcsolatos emberi tapasztalatok valóságával.
Előnyök:A memoárt dicsérik erőteljes és csiszolt írásmódja, nyers érzelmei és sötét humora miatt. Sok olvasó lebilincselőnek és magával ragadónak találta, gyakran egy ülésben olvasták el. Pozitív említést kapott a szerző képessége, hogy képes megragadni a bonyolult családi dinamikát és a költői nyelvhasználat. A könyvet azért is nagyra értékelték, mert a súlyos témák ellenére képes reményt kelteni, és ezáltal mindenki számára átélhetővé teszi, aki gyásszal küzd.
Hátrányok:Egyes olvasók a függőség és a halál témáit súlyosnak találhatják, ami kezdetben visszatartó erővel bírhat. A nem kronologikus szerkezet, bár magával ragadó, nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Emellett a könyv olyan mély témákkal foglalkozik, amelyek egyes olvasók számára megrázóak lehetnek.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Sister Zero: A Memoir
Könyv tartalma:
A Nulla nővérben egy nő, aki soha nem akart gyereket, hirtelen kilencéves unokaöccse anyja lesz, miután nővére 34 évesen öngyilkos lett. Tizenöt évvel később a fiú szintén öngyilkos lesz, méghozzá majdnem pontosan ugyanúgy.
A Sister Zero rövid prózai részek és Mister Ed (a régi tévéműsorból) „tanácsaiból” származó részleteken keresztül mesél, miközben Nance Van Winckel feltárja a nővérek közös gyermekkorát az elmulasztott nyomokért, kikérdezi az emlékezet pontosságát, és interakcióba lép az Alzheimer-kór késői stádiumában eltűnő anyával.
Ahogy a halálesetek okozta sokk hullámzik, a könyv gyors léptekkel halad a kemény és a gyengéd között, gyakran meredten bámulva egy-egy rémisztő pillanatra, majd előre vagy hátra ugrik az időben egy-egy csendes humoros pillanatig.
Minden fejezet az 1964-es világkiállítás hivatalos útikönyvének egy-egy módosított oldalával kezdődik: Van Winckel kollázsokat készített annak a New York-i eseménynek a tanúságaként, amely a nővérek gyermekkorában volt mérföldkő, amikor rájött, milyen hatalmas a világ, és hogy más országok és kultúrák mennyire különböznek a sajátjától. A vásár a jövőről szólt, annak fényes és boldog ígéreteiről. Ő és a mostanra már elhunyt nővére egy „alagút a jövőbe” nevű hullámvasúton utazott. A húg megijedt, a mi narrátorunk nem.
