Sitting Pretty: Az én hétköznapi, ellenálló fogyatékos testem nézőpontja

Olvasói vélemények

Rebekah Taussig „Sitting Pretty” című könyve számos olyan kritikát kapott, amelyek kiemelik a fogyatékosság, a fogyatékossággal kapcsolatos erőteljes témákat, a fogyatékossággal szembeni megkülönböztetést és a személyes tapasztalatokat. Az olvasók nagyra értékelik a nyers őszinteséget és az átélhető elbeszélést, amely betekintést nyújt egy kerekesszékes felhasználó életébe. Sokan mély érzelmi kötődést fejeznek ki a tartalommal kapcsolatban, míg a nyomdai hibákkal kapcsolatos problémák, különösen a nem sorrendben lévő oldalak, az olvasók jelentős részét frusztrálták.

Az olvasók úgy találták, hogy a könyv a fogyatékkal élők életének éleslátó és ékesszóló feltárása. Sok kritikus személyes kapcsolatot érzett Taussig tapasztalataival, őszintének, átélhetőnek és hatásosnak írva le az elbeszélést. A könyv empátiára és megértésre ösztönöz a fogyatékkal élők közössége iránt, és megkérdőjelezi a fogyatékkal élőkkel szembeni társadalmi nézeteket. A könyv értékes forrásként ajánlott mind a fogyatékkal élők, mind szövetségeseik számára.

Számos vélemény frusztrációnak adott hangot a jelentős nyomdahibák miatt, beleértve a sorrendben nem megfelelő vagy hiányzó oldalakat, ami zavarossá és kiábrándítóvá tette az olvasás élményét. Ezek a hibák befolyásolták a könyv olvasásának általános élvezetét és gyakorlatiasságát, ami a gyártási minőségre vonatkozó panaszokhoz vezetett.

(91 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sitting Pretty: The View from My Ordinary Resilient Disabled Body

Könyv tartalma:

Rebekah Taussig, a fogyatékkal élők szószólója és az @sitting_pretty Instagram-fiók létrehozója emlékirata, amely egy életnyi emléket dolgoz fel, hogy egy gyönyörű, árnyalt portrét fessen egy olyan testről, amely másképp néz ki és mozog, mint a legtöbb ember.

A 90-es években és a 2000-es évek elején béna lányként felnövő Rebekah Taussig a fogyatékosságot csak úgy látta ábrázolni, mint valami szörnyűséget (A Notre Dame-i púpos), inspirálót (Helen Keller) vagy angyalszerűt (Forrest Gump). Egyik sem tűnt helyesnek, és ahogy idősebb lett, egyre több olyan történetre vágyott, amelyekben a fogyatékosság összetett és hétköznapi, kényelmetlen és szép, fájdalmas és kiteljesedő lehet.

Rebekah arról ír, hogy mit jelent egy olyan testben élni, amely nem illik bele, és milyen ritmusokat és textúrákat jelent, Rebekah a kedvesség és a jótékonyság bonyodalmairól, az önálló és a függő életről, az intimitás megéléséről, valamint arról, hogy a mindennapi médiánkban megjelenő fogyatékossági megkülönböztetés átható volta hogyan tükröződik közvetlenül a mindennapi életben.

A fogyatékosság mindannyiunkat érint, közvetlenül vagy közvetve, valamikor vagy valamikor. Azáltal, hogy Taussig megrendítő és lírai esszékben tárja fel ezt az igazságot, rávilágít arra, hogy több történetre és több hangra van szükség az emberiség sokszínűségének megértéséhez. A Sitting Pretty arra szólít fel minket, mint társadalmat, hogy legyünk türelmesek és éberek, gyakorlatiasak és fantáziadúsak, kedvesek és könyörtelenek, miközben nekilátunk egy teljesen más történet megírásának.