Sivatagi keresztények: Bevezetés a korai szerzetesség irodalmába

Olvasói vélemények

William Harmless a sivatagi atyákról szóló könyve a korai keresztény szerzetesség átfogó és lebilincselő feltárását kínálja, különböző történelmi és irodalmi forrásokra támaszkodva. Egyaránt szolgál bevezetésként és referenciaként a haladóbb hallgatók számára, bár egyes olvasók megkérdőjelezik a szerző által bemutatott egyes értelmezéseket. A könyv jól áttekinthető és közérthető, így széles közönség számára alkalmas, ugyanakkor kihívást jelenthet a témában kevésbé járatosak számára.

⬤ Tanulságos és lebilincselő
⬤ a sivatagi atyák alapos feltárása
⬤ kiváló forrás a korai szerzetesség irodalmához
⬤ olvasmányos és lebilincselő írásmód
⬤ jó lábjegyzetek és bibliográfia
⬤ kezdő és tapasztalt olvasók számára egyaránt alkalmas
⬤ további kutatásra ösztönöz
⬤ több forrást hatékonyan integrál.

⬤ Egyesek Harmless értelmezései ellen érvelnek, különösen a szerzetesség eredetével kapcsolatban
⬤ a könyv sűrű és kihívást jelenthet a kezdők számára
⬤ kritika a korai szerzetességben a nőkre való összpontosítás hiánya miatt
⬤ tartalmához képest viszonylag drágának tekinthető.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Desert Christians: An Introduction to the Literature of Early Monasticism

Könyv tartalma:

A negyedik században Egyiptom sivatagjai egy radikálisan új mozgalom, a ma szerzetességnek nevezett mozgalom központjává váltak. Keresztények csoportjai - az írástudatlan parasztoktól a tanult értelmiségiekig - a Nílus-völgyön túli pusztaságokba költöztek, és Szent Athanáz híres szavaival élve várossá tették a sivatagot.

Ezzel megragadták az ókori világ képzeletét. Olyan ima- és aszketikus, tanítványi és lelki vezetési technikákat alakítottak ki, amelyek azóta is a kereszténység középpontjában állnak. A lélek Istenhez vezető hosszú útjának feltérképezésére és az emberi szív finom szeszélyeinek feltérképezésére törekedve olyan szövegeket alkottak és ihlettek, amelyek a nyugati spiritualitás klasszikusai lettek.

Ezek a sivatagi keresztények ragyogó történetmesélők is voltak, a kereszténység legjobbjai közé tartoztak.

Ez a könyv a korai szerzetesség irodalmát mutatja be. Megvizsgálja az összes legismertebb művet, köztük Athanasius Antonius élete, a Pachomius életei és az úgynevezett Mondások a

Sivatagi Atyák. A későbbi fejezetek a szerzetesi teológia két úttörőjére összpontosítanak: Evagrius Ponticus, a keresztény misztika első nagy teoretikusa; és János Kázmér, aki az egyiptomi szerzetességet a latin Nyugatra hozta. Útközben az olvasók olyan úttörő felfedezésekkel - új szövegekkel és legújabb régészeti leletekkel - ismerkedhetnek meg, amelyek forradalmasították a szerzetesi eredetről szóló kortárs tudományt.

A könyvben lenyűgöző részleteket találunk papiruszokból, valamint kevéssé ismert kopt, szír és etióp szövegekből. Az egyes fejezetek között illusztrációk, térképek és ábrák segítik az olvasót a kulcsfontosságú szövegek és a korai szerzetesség gazdag szövevényű világának áttekintésében. A széles közönségnek szóló, világos, szakzsargonmentes prózában megírt A sivatagi keresztények a legátfogóbb és legközérthetőbb bevezetést nyújtja a korai szerzetességbe.